Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Antal József - Appel László - Kelemen Márton: A Mészáros-családfa kutatásáról
XI. Ince néven római pápa lett 1676-ban. Öccse, Livio a török elleni harcokban jeleskedvén Lipót császártól 1698-ban elnyeri a szerémi hercegi címet. A kutatások során derült ki, hogy a család őrgrófi ágának egy tagja (Odeschalchi Precotto) került rokoni kapcsolatba 1819-ben a bácskai Vojnits családdal, és Odeschalchi Corina rajtuk keresztül ismerhette meg Mészáros Józsefet. E példa kivételével azonban elmondhatjuk, hogy a genealógiai kutatás 2 — 3 generáción át nem ütközött különösebb nehézségekbe, mert a rokoni kapcsolatok elsősorban Bács-Bodrog vármegyére korlátozódtak. A problémák a XIX. század végén jelentkeztek a család kapcsolatainak alakulásában, ugyanis ettől az időszaktól kezdve térben is kitágultak, s így pusztán a bácskai anyakönyvek vizsgálata nem bizonyult elegendőnek a kutatások folytatására. A később feltárt anyakönyvi adatok birtokában ezt a tényt több okkal magyarázhatjuk. A XIX. század második felében a magyar polgárosodás következtében a kis- és középbirtokosi családok erősen differenciálódtak. Az elszegényedő földbirtokosok hivatalokba, kenyérkereső pályára szorultak, ez pedig az esetek többségében egyet jelentett a Budapesten való megtelepedéssel. A trianoni békeszerződés ketté osztotta a Bácskát, és az utódállam radikális földreformja birtokaik jelentős részétől megfosztotta a korábbi tulajdonosokat. Ezek a családok is a fővárosban kerestek új egzisztenciát maguknak. A Mészáros család leszármazottai ettől kezdve kerülnek kapcsolatba hasonló helyzetben lévő — többek közt erdélyi származású — családokkal, akik szintén Budapesten kerestek boldogulást. (Pl.: a Szarvady, a Danczkay, az Argay és Arányi családok.) Nem véletlen tehát, hogy először igazán itt akadtunk el a családfakutatásban. A továbblépésben ekkor a véletlen szerencse sietett segítségünkre. A munkánk iránt nagy érdeklődést tanúsító Gál Zoltánnak, jelenleg újságírással foglalkozó kollégánknak egy alkalommal megtorpanásunkat magyaráztuk. Többek között beszéltünk Kiss Károly és Tománovits Viola 1920-ban Kishegyesen kötött házasságáról, ami után azonban nem tudtuk követni további életüket. Gál Zoltán felvetette, hogy kb. egy éve temették el Baján Tománovics Györgyöt, aki a fent említett Viola rokona lehet. A néhai Tománovics úrnak egy unokahúga él Budapesten, ő temettette el. Rövidesen előkerült a temetésről szóló értesítő, s azon dr. Arányi Jánosné budapesti címe. Arányinéval való kapcsolatfelvételkor kiderült, hogy ő Kiss Károly és Tománovits Viola gyermeke. Ettől kezdve az eredetileg kitűzött feladatokat könnyű volt teljesíteni. Arányiné, valamint a féltestvéri ágon megtalált Vojnits Mária segítségével megszereztük a hiányzó adatokat. A felkért 18 Magyarországon élő felnőtt korú leszármazott 1987 júniusában közjegyző előtt nyilatkozatot tett, miszerint szándékuk, hogy Mészáros Lázár Angliában lévő hamvait hazahozhassák, és magyar földbe eltemessék. A magyar külügyminisztérium tudomásunk szerint továbbította a nyilatkozatot, valamint a rokonságot bizonyító anyakönyvi anyagot Angliába. A válasz ekkor is elutasító volt. Hiába, még csak 1987-et írtunk. Hogy ma mégis itt Baján adózhatunk Mészáros Lázár emlékének, az elsősorban az utóbbi két év politikai változásainak köszönhető. Emellett meg kell említenünk Negyedi Szabó Margit és Szakály János segítségét is. 16
