Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Antal József - Appel László - Kelemen Márton: A Mészáros-családfa kutatásáról
anyakönyvek mind Jugoszláviában találhatók. (A kalolcsai érseki levéltárban csak 1826 — 1922-ig vannak meg a másolatok.) Az édestestvéri ág minden tagja azonban már Baján született. A temetkezések viszont rendszerint a pacséri családi sírboltban történtek. A halotti anyakönyvek átnézése után a felnőtté vált leszármazottak (testvérek) házassági kapcsolatait kellett felderítenünk. A családfakutatás során ekkor kellett általában a legnehezebb problémákkal megküzdenünk, ugyanis a házasságokat az egyházi szabályoknak megfelelően, az „uxori localis” rendszer szerint a menyasszony lakhelyén kötötték meg. A házassági anyakönyvekből nem tudható meg, hogy az új házasok hol telepedtek le. Az ilyen esetekben abból indultunk ki, hogy a házassági kapcsolatok olyan összetett történelmi és társadalmi tényezők által meghatározottan formálódtak, amelyben a párkapcsolatokat az a közösség hozta létre, amelybe a fiatalok állandó jelleggel beletartoznak. Ezek a kapcsolatok térben is behatárolhatók. Ezért fordítottunk az átlagosnál nagyobb figyelmet Bács-Bodrog vármegye és így Baja közéletében is jelentős szerepet játszott kis- és középbirtokos nemesi családokra. Többek között a Kovachichok, a Latinovitsok, Vojnitsok, valamint a Potskay és a kishegyesi Kiss család anyakönyvi bejegyzéseire, illetve azokra — a bajai, katymári, bácsborsódi, hercegszántói, bácsalmási plébániákra —, ahol ezek az anykönyvek megtalálhatók, továbbá a kalocsai érsekségen a pacséri, bajsai, kishegyesi és szabadkai plébániák anyakönyveire. Az anyakönyvek alapján feltárt és fokozatosan „lombosodó” Mészáros-családfa a XIX. század közepéig igazolta föltevéseinket. A kis- és középbirtokos nemesi családok anyakönyvekben nyomon követhető kapcsolatainak alakulása is azokat a történelmi és társadalmi vonásokat tükrözték, amelyek a Bácska török kiűzése utáni sorsát is meghatározták. A Mészáros család rokoni kapcsolatba elsősorban a XVIII. század során letelepült, zömében ugyanebben a században nemességet nyert katolikus családokkal került. A rokonsági kapcsolatok etnikai összetétele is a soknemzetiségű Bácskára vall. A magyar nevű családok mellett német — pl. a Hunth és Ritter —, valamint a délszláv — Vojnits, Latinovits, Kovachich — is szép számmal található. Valamennyien jelentős szerepet játszottak Bács-Bodrog vármegye közéletében. Közülük került ki több esetben a megye alsótáblai országgyűlési követe (pl.: 1790-ben a borsódi Latinovits, 1838-ban a pacséri Odry családból). 1848-ban pedig Mészáros Lázárt választják Baja országgyűlési képviselőjének. Számtalan vármegyei tisztséget is elláttak: főszolgabírák (pl. a Vojnitsok és Latinovitsok), házi- és hadiadószedők (Kovachichok, Mészáros János), alispánok (pacséri Ódryak), valamint több katonatiszt és pap kerültek ki soraikból. A családok mentalitását jelzik azok az adományok, felajánlások, amelyeket az MTA (Odry András 1822-ben), a Ludoviceum (Vojnits Antal és Máté), vagy éppen a bajai iskolák, a Miasszonyunk zárdaiskola (Latinovits Aurélia) alapítására tesznek. Az egyedüli meglepetést és sokáig feloldhatatlan rejtélyt csak egyetlen rokoni kapcsolat jelentett. Mészáros József (Mészáros Lázár Antal nevű bátyjának a fia) házassága báró Erba — Odeschalchi Corinával. Az ősi, olasz származású család nem illett bele az előbb felvázolt képbe. Az Odeschalchiak első ismert ősei a XIII. században tűnnek fel az észak-itáliai Comóban. A család legismertebb tagja Odeschalchi Benedek, aki 15
