Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
P. Szojka Emese A BAJAI TÜRR ISTVÁN MÚZEUM NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYE A bajai múzeum néprajzi gyűjteménye az 1936—37-ben szerveződő városi múzeum keretében jött létre. Az első években, évtizedben a helyi polgárok esetleges, egy-egy tárgyat juttató adományaiból alakuló gyűjteménynek nem volt külön személyben kezelője, sokáig magának a szakterületnek sem igazán érdeklődő művelője a múzeumi munkatársak között. Borsay Jenő nyugalmazott jegyzőt bízták meg a „múzeum történeti és egyéb muzeális tárgyainak gyűjtésével” és az új intézmény vezetésével.1 Jóllehet Borsay elsősorban történeti érdeklődésű, levéltári búvárkodásra és elmélyült kutatásra hajló természet volt, emellett azonban ügybuzgó igazgató és szervező. A néprajz sem lehetett idegen a számára, hiszen a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulatnak Bellosics Bálinttal együtt volt bajai tagtársa-',és feltehetően ismerte azokat a gyűjtési irányokat, melyeket Bellosics kijelölt „Útmutatójában” éppen a Társulat megbízásából.3 Borsay több esetben kísérletet tett arra, hogy szélesebb körben, a város befolyásos személyeinek mozgósításával gyarapítsa a „néprajzi tárat”, nevezetesen „sokac és bunyevác ethnographiai anyag gyűjtésével”.4 Levelével megkereste a Budapesten élő, bajai születésű Déri György nyugalmazott ezredest is, akit arra kért fel, hogy jeles néprajzi gyűjteményét adományozza szülővárosának.5 Sajnos Borsaynak a néprajzi anyag tudatos gyarapítására törekvő intézkedései kevés sikerrel jártak. Rövid múzeumi működését azonban a pontos és lelkiismeretes műtárgykezelés jellemezte. A gyarapodást a szerzési naplóba6 vezette be. A tárgyakra kis azonosítási cédulát ragasztott a bejövetel sorrendjét tükröző növekvő számokkal. Az általa kialakított szakrendbe kerültek az új szerzemények. A néprajzi anyagnál az alapvető adatokon kívül olykor a használatukra vonatkozó ismereteket is feljegyezte, mint egy Szereméről származó sütőharang esetében is: „egy darab cserepulyának nevezett félgömb alakú, fölül füllel ellátott, agyagból égetett, kenyér, bodag, lepény vagy rétes sütéséhez használt tepsi borító”.7 1939-ben Borsay Jenő váratlan halálakor a néprajzi tár mintegy félszáz darab tárgyat tartott nyilván. Bár a kollekció ekkor még igen csekély, részletes áttekintése azonban több szempontból is fontos. Egyrészt ez az anyag szolgált biztos alapjául a későbbiek során tetemessé szaporodó gyűjteménynek szép és értékes, hitelesen adatolt darabjaival. Másrészt jelezte azt a gyűjtési törekvést, amely már ekkor túllépte a város határait, kiterjedt a környező falvakra is. Az első bejövő néprajzi tárgy egy „gyalog ropkának” bejegyzett övbe szúrható guzsaly8 volt, Baja bunyevácok lakta szállás városi részéből.9 Ezt rövid időn belül több, ugyancsak innen származó darab követte. Érdekes, hogy majd minden esetben e városrész 53
