Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)

Klerikusok oklevelei

KLERIKUSOK OKLEVELEI A világi hatóságok okleveleinek nagy része jogi peres ügyek­ről szól: tárgyuk ítélet, vizsgálat, perhalasztás, határjárás, idé­zés stb. Hiszen a nádor és az országbíró legfőbb ténykedése a bíráskodás, de a tárnokmester, a szlavón bán, az erdélyi vajda is bíráskodik, ami oklevélkiadással jár. Ám egyházi személyek (érsekek, püspökök, apátok, plébánosok stb.) is adnak ki okle­veleket, de elsősorban olyan egyházi és világi ügyekben, me­lyek intézése hatáskörükbe tartozik. A klérus tagjait törvény­kezési kiváltság (privilegium fori, forum privilegiatum clerico­rum) illette meg.298 Ennek első nyomait Kálmán törvényeiben találjuk.299 E szerint a papi rend tagjait nemcsak egyházi, de vi­lági jogügyekben is kizárólag az egyházi bíróságok elé idézhet­ték, kivéve a földbirtokpereket. A II. Endre és a pápa között létrejött beregi egyezmény ugyanis — régi szokásra hivatkozva — kivette az egyházi bíróság hatásköréből a birtokpereket.300 Világiak ellen azonban világi bíróságon kellett a klerikusnak perelnie.301 A püspökségeknek, káptalanoknak, apátságoknak, prépostságoknak különös helyzete volt: mindenféle ügyben bí­rái voltak alájuk tartozó népeiknek/102 Ez azonban földesúri mi­voltukból következett, vagy a legfőbb világi hatóság által rájuk ruházott hatáskörből folyt.303 A középkori egyház nemcsak a vallási, hanem a világi ha­talmat is magának követelte valamennyi hívő felett. Éppen ezért megalkotta a corpus iuris canonici-t, amely kiterjeszkedett a ma­gánjog egész anyagának (családjog, vagyonjog, öröklési jog) sza­bályozására is.304 Az egyházi bíráskodás a XIII. század utolsó évtizedeiben megtalálta tartós szervezeti kereteit a vikáriusok (helynök) szentszékeiben (sacra sedes, forum ecclesiasticum).305 Az első fokú bíróság minden egyházmegyében a püspöki szent­szék volt, ahol gyakorlatilag a püspök mindenkori helyettese, a helynök bíráskodott. Ítélete ellen az érseki főszentszékhez (Ka­locsa, utóbb Eger), majd a prímási (Esztergom) főszentszékhez lehetett fellebbezni. A legfőbb fellebbviteli hely az apostoli szentszék, a római pápai kúria volt.306 Az egyházjogot tehát fé­lelmetes kényszereszközökkel (interdictum, kiközösítés stb.) ren­delkező bíróságok alkalmazták.307 A szentszéki bíráskodás leg­fontosabb formuláskönyveit a magyar egyház központjában, Esztergomban állították össze.308 A szentszék igen széles hatás­körét a magyar királyok Zsigmond korától — összhangban a vi­lági rendek előretörésével — törvényhozási úton fokozatosan korlátok közé szorították, de az erőteljes egyházellenes lépések dacára sem vonták kétségbe elvileg a kánonjog érvényét.309 A világiaknak az egyházi törvényszék elé tartozó ügyeit Má­tyás alatt részletesen szabályozták.310 A törvényben felsoroltak közül a püspöki vikárius leggyakrabban leánynegyed, hozo­mány- és hagyatéki ügyekben ad ki oklevelet, továbbá idézést, iktatást, kiközösítést elrendelő mandátumot. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom