Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A szeremlei oklevelek magyar fordítása
meg járásának és bemutatásának igaz volta felülvizsgálható, megismerhető és megmérhető legyen. A bejárást így végezték: a Duna partjától sűrű tövises vonalon át déli irányban többek között három öreg és hatalmas nyárfáig [mentek] ; innen kelet felé elfordulva nádas réten át a Dubor halastavat érintették s mellette eljutottak egy Fok-nak nevezett kivájt árokhoz, melyet ebből a halastóból vezették ki, és amelynek kimenetelénél, a halastó partján egy nagyon öreg és igen hatalmas fűzfa volt. Az árok László mester szerint a Dubor árka, amint a mondott végzésben neveztetik. Innen keletre fordulva és egy mocsaras nádason áthatolva bizonyos átereszhez érkeztek a Dubor halastó mellett. Hathzygeth-re átmenve érintettek bizonyos tavat vagyis fokot, melyet László mester az említett végzés szerint Arkyslov nevezetűnek mondott. Mindezeknek Zegchew-i Hercheghnek mondott László és István mesterek famulusa, Baranya-i Péter urai nevében ellentmondva indítványozta, hogy a nevezett határokat, a halastavat és a többi előzőt a fent említett urak birtokába kell visszaadni úgy, hogy a Hathzygeth-i földjeiknek határosa délről Theuthos László mester, az északi részről az apát úr legyen. Az említett Arkyslow-tó partján és mentében kelet felől földből határjelet készítettek. Ezt a halastavat az apát úr ügyvédje nem Arkyslov-nak, hanem Holthduna-nalk nevezte. Innen továbbra is kelet felé nádason és réten át jó távolságra haladva, egy másik nádas tóhoz, vagyis fokhoz érkeztek, melyet László mester az említett végzés szerint Vayusnak mondott; a tó átjárójának torkolatánál a keleti részen földből határjelet készített. Innen a Vayus-tó mellett valamelyest déli irányban haladva egy magasabban fekvő és sík helyhez értek, amely helyet László mester az ő végzése szerint hajdanvolt Vata csűrjének jelölt meg, ahol az apát úr ügyvédje szerint nem Vata csűrje, hanem Ohevteleke nevezetű hely volt. Innen keletnek tartva, egy nádas mellett kissé elhaladva elérkeztek a nádas sarkán lévő kiemelkedő helyhez, néhány tövises tölgyfához, melyet László mester a határjelvégzés értelmében Pózna-szigetnek mondott, de az apát úr ügyvédjei nem Pózna-szigetnek, hanem Kerekerdeu-nek neveztek, ahol az egyik tölgyfát határjelként földdel körülárkolták. Innen a nádason át kissé tovább haladtak keleti irányban és bizonyos sík mezőn földből határjelet készítettek. Innen ugyanazon irányban egy nagy és mocsaras nádason keresztül menve a nádas kimenetelénél, ahol egy kicsi nádas vízfolyás a nagyobb nádas tóba torkollott, ennék szögletében földből való határjelet emeltek. Innen ugyanazon irányban a nádas utat követve és előre haladva, majd egy utacskán áthaladva elérkeztek a Sár folyócskához, ahol Pali falu végénél a Sár folyónak gázlója és átkelőhelye volt mindenki számára. Ezen a helyen László mester határjel-végzése szerint a Sár folyócskán egykor András híd-ja volt. A Sár folyó Pali falu mellett egy tóba torkollott, melyet László mester nyugat felé egészen a Sebes-fokig Mwgthow-nak mondott. A Sár folyónak ezen a helyen lévő gázlóján és átkelőhelyén az ő és a mi tanúságunk szerint láthatólag híd lehetett, de a nevezett apát úr ügyvédjei ellene mondottak állítván, hogy ez nem a Mughtow, hanem mindenképpen a Sár folyónak kell lennie. Az ellentmondást László mester elvetve a mondott Pali falutól nyugat felé a Sebes-fokig lévő tavat nevezte Mwgthow-nak és azt, hogy így hívják és így is van, a Hayzenthlerench-i káptalan kiváltságlevelének bemutatásával bizo-88
