Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Rác támadás - kuruc megtorlás
Bajáról, de alig távozott, ismét Kecskemét vidékére törtek és Duna menti községeket fosztogattak. Nagykőrös és Kecskemét tovább nem tűrhetvén sanyargattatásukat, küldöttséget menesztett Bécsbe. Nem eredménytelenül, mert 1703. december 5-én kelt levelében az udvari kancellária arra figyelmezteti Monasterly János alvajdát, hogy ne merjen népével a városokra és falvakra rohanni, iszonyú zsákmányolást, gyilkolást, barmok falkástól való elhajtását s tetszés szerint az erőszak minden nemét szabadon elkövetni.362 Lehetett talán némi szerepe a bécsi leiratnak is, de leginkább a beálló tél akasztotta meg a további hadakozást. Sőt 1704. január 12-én a bácskai szerbek küldöttséget menesztettek Károlyi Sándor dunántúli főhadiszállására és felajánlották csatlakozásukat Rákóczihoz.363 Mialatt azonban a küldöttség Károlyinál járt, a kurucok — mit sem tudva az alkudozásokról, — január 15. és 20. között megtámadták és szétverték a Monasterly rác vajda által vezetett csapatokat. A rácok ezt árulásnak bélyegezték és egész dühükkel a Dunántúlra támadtak. E félreértés volt egyik főoka, hogy a kurucok és a rácok között többé közeledés nem történt. 1704. január végén Baját elfoglalták a kurucok.364 Részleteit Hellepront Jánosnak Károlyi Sándorhoz írott leveléből ismerjük. Az elfoglalt sáncban lövő-szerszám, liszt és élés elég találkozott, ezt a hadsereghez szállították. A sáncot pedig parancsolat szerint elrontották a kuruc csapatok. „Dráva mellékét megjártam, mennyi kompokat, hajókat, csónakot kaphattam, megégettem; a passusokon (átkelő) vigyáztatok: ne jöhessen által a pogány rácz s a falukat ne rabolja, a mint minekelőtte idejöttem volna, 4 falut felraboltak: a Duna mellett Bátát, Szekcsőt is az én jószágomat felverték, az embereket mind, még a gyermekit is levágták, kettőt megsütettek-•• Ennek oka az volt, hogy amely ráczok meghódultak s protectionalisuk (menlevelük) volt: azokra elébb bátai, szeremlei, kalocsai, sárközi parasztság reámenvén, azokat levagdalták, kínozták, mindenükből kiforgatták; erre nézve ők is a magyarokon tromfot ütöttek. Ezek nem jól esnek; mit kell azokkal cselekednem, a kik vétkesek?” — kérdezi.365 Hellepront közelről ismerte a helyzetet, ítélete éles, de teljesen igaz. Talán egészen ő sem sejtette, hogy a jövőt illetően próféta beszélt belőle. A tromfra tromf elve végső soron a két nemzet hatalmas arányú pusztulását eredményezte. Ezek a harcok sohasem voltak nyíltszíniek, nem kiképzett és fegyelmezett csapatok küzdöttek egymással, hanem — mai szóval — amolyan partizán megmozdulások voltak. Jól látták ezt az egykorúak is. Legszebben Cserey Mihály fogalmazta meg ezt Károlyi Sándorhoz írott levelében: „Én nekem kalocsai pap írta: azon falukban a ráczok felvervén a népet levágták ... ott a Duna-berkén rácz Kalocsáig néhol Erdődtül fogvást. . . Bajai sáncz miatt Kalocsáig mehet az berkeken: mert az nem táboros rácz, — hanem 50— 60 eszveveri magát : ketten vállokra teszik a csónakot, egy mérföldre is elviszik, úgy megyen a vízen, ugyan suhan. Ilyen szokás vagyon ottan. Azok már haramiák, de majd nyárára 2000 is leszen olyan, s azok rontják a magyar falukat a Duna mellett.”366 Persze a visszavágás nem maradt el. Másnap Bercsényi gyorsfutár-96
