Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Állatvilága
tett feketerigó. Közismert még a seregély, csóka, szajkó és a telepesen fészkelő, csapatosan járó varjú is. Egy-egy nagyszámú seregélycsapat említésre méltó károkat okoz a homokos területek szőlészetében. A vetési és dolmányos varjú ősszel megszabadulva a költési gondoktól, csoportokba verődve keresi fel a kultúrterületeket. A hüllők közül a többféle kígyó, sikló és teknős élt a tájon, melyből a kígyófélék teljesen eltűntek. Az ártér rovarvilága gazdagnak mondható. A tölgyesek harcias bogara a szarvasbogár, orrszarvú és különböző cincérek sok fajjal, a hőscincértől a gyalogcincérig. A hártyásszárnyúak közül a darázsfélék és a dongók a leginkább előfordulók. A telepített fenyvesek „államalkotó” rovarai a hangyafélék. Érdemes megemlíteni az erdőszélt és vizeket uraló szitakötőféléket is. Az erdei tisztásokat, nyiladékokat a sok színben pompázó lepkék tarkítják. Gyakori a magasabb rendű emlősök élősködője, a kullancs is. b) A vizek állatvilága A csatorna és a morotvák partvonala mentén keskeny szalagban található nádasok állatvilága viszonylag gazdagnak mondható. Jelentős a számuk a költöző, vendégként érkező madaraknak is. Egyesek nagyobb, összefüggő nádasok hiányában nem maradnak hosszú ideig, de szívesen kóborolják, járják ideiglenes vadászterületüket. Mindenekelőtt a nagyobb tömegben előforduló szárcsa, vöcsök, valamint a rejtettebb életet élő vízicsibe, vízityúk említhető. A nádszegélyek lakója a törpegém. Inkább a szélesebb nádszegélyekben költ. A gémek közül a vörös és a szürkegém ismertebb, de itt nem fészkel, csak kóborol, átvonul a nyár folyamán. A bakcsók késő tavasz folyamán tűnnek fel. Költésük itt nem ismert, ugyanis csak a nagyobb háborítatlan nádasokat kedveli, így ennek hiányában itt nem szaporodik. A kendősgém az őszi levonulás idején látható. Főleg a halászcsárda környékének a vize a kedvelt pihenő helyük, mert éjszakai vonulók, ekkor folytatják útjukat. Ritkán feltűnik a magányosan járó bölömbika is. Itt nem költ, csak átvonuló madárként ismeretes. A kiskócsag ugyancsak ritka vendég. A hüllők közül a vízisikló és a mocsári teknős a leggyakoribb. A kétéltűeket a nagy egyed- és több fajszámban élő békák képviselik. Gőte csak alig fordul elő. A vizek gazdaságilag legértékesebb állatai a halak. Halászatuk ősidők óta folyik. Békés halak a ponty, a keszeg és a compó, míg a ragadozók közül a harcsa, csuka, süllő és az ivadékpusztító törpeharcsa a jelentős. A törzsfejlődéstanilag fiatalabb puhatestűek közül az ékalakú folyami és a tavi kagyló a honos. A csigákat a tömegesen előforduló mocsári és a nagyszájú csiga képviseli. Alacsonyabb rendű élőlények telepeinek kialakításában a nádtorzsokon, mesterségesen megépített vízi objektumokon megtelepülő édesvízi szivacs, valamint a közönséges hidra vesz részt A planktonállomány a kisebb halivadékot, lárvákat táplálja. A vízi életmódhoz alkalmazkodó magasabb rendű gerincesek említésre méltó egyedszámban élnek. A vidra, a határt keresztül 22
