Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Nagybaracska településföldrajza
hálózó holt-ágak háborítatlan részein jó búvóhelyet talál. Táplálékát a halállomány, rák, esetleg békafélék nyújtják. A pézsmapatkány prémje ma is keresett cikk. Közvetlen a vízpart nádasaiban építi fészkét a törpeegér. c) A község illetve a homokos területek állatvilágát a sziget faunájának tárgyalásánál már említettük, azonban a jellemző állatok, melyek a falut, a homokot népesítik be, jelentőségüknél fogva említést érdemelnek. A legnagyobb költöző madarunk a fehér gólya. A múlt században a szigeti ártér fáira is. a századforduló után csak a falu házainak magasabb kéményeire települt jelentős számmal. Az erdőség, a mocsaras területek eltűnésével, mint vadászterületek megszűnésével, zsugorodásával egyidőben számuk erősen megcsappant. Az utóbbi évtizedben mindössze 1—2 pár próbálkozik tanyát ütni a községben, próbálkozásuk azonban eredménytelen. A fehér gólyák a felelőtlen irtás és védelem hiánya következtében gyakorlatilag szinte eltűnnek a tájról. Az utóbbi 2—3 évtizedben a régóta ismert fecskék is mind kevesebb számban térnek vissza költőhelyükre. A molnárfecske eresz alatt építi fészkét, míg a füsti fecske az istállókba települ. A parti fecskék száma elenyészően kevés. A balkáni kacagó gerlék száma az utóbbi években megszaporodott, ugyanakkor a nagytestű örvösgalamb eltűnt. Legnagyobb számban a szapora háziveréb a honos. A homokos területek legközönségesebb állata a földbevájt üregekben élő ürge, valamint a kis számban előforduló hörcsög. Természetesen ez utóbbi az árterek szerény számú lakója is. A madarak közül a már említett énekesek, galambfélék, szarkák lakják a kisebb akácerdőket. Jellemző hüllő a fürge gyík. A lepkék számos faja kalandozza be a határt. Bogárvilága inkább a kártevőkben mondható gazdagnak. Nagybaracska településföldrajza A községet körülölelő vizek és az erdős tájak gazdag állatvilága lehetett az első letelepedésre ösztönző tényező. E tényt igazolni látszik a község területének egészét jellemző szalagtelkes település, melynek formáját az ősi Duna-ág határozta meg. A vízrajznál részletesen tárgyalt Zagyva nevű falurész, mint sziget, adott földrajzi helyzeténél fogva községünk első települése volt. A csatornapartra települt Maros utca még ma is egyedülálló utcaképet mutat a fennmaradt zsákutcáival. A jelzett zagyva! település és a Szt. István utca híven követik a Duna-terasz peremének vonulatát. Valószínűleg halászattal foglalkozó emberek települtek le ide először. A vízrajzi viszonyoknál részletesen leírt egykori ősi folyamvölgy viszont a Petőfi, Köztársaság stb. utcák szalagtelkes rendszerét határozta meg. Egyébként ez a folyamvölgy a benne felgyülemlő csapadékvízzel, mint természetes választóvonallal Alvég és Fölvég részre osztotta a falut a múlt század végéig. 23
