Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Nagybaracska és környékének természeti földrajza - Földtani felépítése
A már említett várpusztai mészkőelőfordulás igen nagy jelentőségű a Mohácsi-sziget kialakulásával kapcsolatban, melyre a vízrajzi viszonyok leírásakor részletesen kitérünk. A felszínen lévő Duna-hordalék alatt harmadkori üledékek helyezkednek el, melyek a felszínen sehol sem találhatók. Ezek Várpuszta környékén általában 50—70 m mélységben helyezkednek el, és az említett triász mészkőre települnek. Általában homokos agyagnak, agyagmárgának bizonyulnak, kizárólag kékesszürke színnel. Szerkezetük rétegzetlen. A területet borító Pannóniai-tenger üledékei ezek. A korban következő kőzetek a pleisztocén időszaki üledékek, melyek keletkezésük szerint két csoportba oszthatók; a) A szél által lerakott üledékek. Nagybaracska község magasabban fekvő részein a 2—5 m vastag felszíni homok alatt 1,5—2m vastagságban „sárgaföld” található. A kútfúrásoknál ez a „sárgaföld” barnás árnyalatú lösznek bizonyult. A lösz alatt idősebb folyami üledékek, kavicsos rétegek következnek. A lösz a felszínen nem ismeretes, de a felszín alatt a Ferenc-csatornától keleti irányban néhány száz m-re kezdődik és a bácskai homokterületen is megvan a homoktakaró alatt, esetleg eredeti lerakódásban is. b) A víz által lerakott üledékek. A Mohácsi-sziget egyhangú területéhez képest, mely teljesen sík, komoly változást jelent a Duna bal partját kísérő dombvonulat, mely Budapesttől kezdve fokozatosan nyomozható a Dunától kisebb-nagyobb távolságban. Magassága a Duna árterületéhez viszonyítva Nagybaracska környékén 15—20 m, Érsekcsanád és Sükösd közelében eléri a 84 m-t is. Ez a vonulat tulajdonképpen a magasabban fekvő bácskai térszín végződése a Duna felé. Ez a vonulat Nagybaracska környékén az úgynevezett „Nagypart”, mely nyomozható dél felé, s az országhatáron túl, a jugoszláviai Telecskai dombokhoz csatlakozik. Az általában igen meredek lejtőjű perem tulajdonképpen Duna-terasz. A terasz anyaga a nagy vastagságú lejtőtörmelék miatt közvetlenül nem tanulmányozható, de az irodalmi adatok alapján ismeretes a Duna—Tisza közéről, hogy a két folyó jelenlegi helyétől csak nem nagy távolságra rakott le üledéket, e belsőbb területeken soha nem folytak e folyók. Nagybaracska területén azonban folyhatott az Ös-Duna (pleisztocén előtti Duna), bár a Nagypart és a Vasútállomás vidéke valószínűleg már a folyó által érintetlen terület, ahol a lösz alatt pliocén korú, de nem folyóvízi üledékek vannak, hasonlóan a bajai nagy teraszvonulathoz. A települések tekintetében ez a terasz igen nagy jelentőségű, ugyanis a Duna-parti községek: Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád, Bátmonostor, Nagybaracska, Dávod, sőt még Baja városa is ezen épült fel. A holocénkorú üledékek keletkezésük szerint ugyancsak két csoportba oszthatók, azonban igen szoros kapcsolat van a két csoport között. a) A Duna-ártéri, úgynevezett alluviális üledékek. A Mohácsiszigeten és a Duna—Tisza közén az említett teraszrendszertől nyugatra a Ferenc-csatornáig találhatók. A morotváktól, erdőktől és 11 I
