Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

I. Hajdók Imre: Földrajz - Nagybaracska és környékének természeti földrajza - Földtani felépítése

egyéb mocsaras területektől eltekintve mezőgazdasági művelés alatt áll az egész ártér, így a felső 60—70 cm-es talajréteg semmi jellemző adattal nem szolgál a hordalék tanulmányozásához. Viszont az alatta fekvő rétegek már teljes egészében jellemző alluviális (áradmányos) üledékek, melyekben megfigyelhetők a durvább homok, finomabb homok, agyag, illetve iszaprétegek váltakozása. A durvább homok, gyakran ki is marad attól függően, hogy milyen mértékű áradása volt a Dunának. Kis árhullám idején finomabb szemű üledékek rakódtak le, a durvább kimaradt. A rétegek vastagsága erősen változó. A durvább üledékek vastagsága 1,5—2 cm, a finomabb homokos 0,8—1 cm-ig; az agyag, illetve iszapréteg 1—3 mm.

Ezek a gyors üledékjelleg-változások teljes mértékben éghajlati okokra vezethetők vissza. Az üledék mennyisége és minősége az adott helyzetben kizárólag az árhullám nagyságának és időtartamának függvénye. Természetesen figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy az egyes nagyobb árhullám alkalmával a már lerakott saját üledékből a folyóvíz eróziója (pusztító munkája) bizonyos mennyiséget lehordott, így nem lehet meg az előbb említett periodikusan ismétlődő sorrend mindenkor. Abban az esetben, ha az üledékek törvényszerű sorrendben rakódnak egymásra (tehát nem érvényesülne az árvizek okozta nagyobb erózió), a rétegzést kormeghatározásra is fel lehet használni. Ismerve a dunai árvizek gyakoriságát, a rétegszámlálásból leolvasható az illető hordaléktömeg üledékképződési időtartama.

Az árhullám az üledékek lerakódása terén a következőképpen működik: először lerakja a durvább üledéket, majd a szállítóerő (a vízmennyiség) csökkenésével finomabb üledéket rak le az agyagig bezárólag. Az erre települő újabb durvaszemű üledék már a következő árhullám eredménye. A Dunán jelenleg két árhullám figyelhető meg; tavasszal hóolvadáskor, nyáron a júniusi esőzés után. A jelenlegi állapotot kiterjesztve a múltra, meghatározható lenne egy teljes szelvény ismeretében a lerakott hordalék üledékképződésének hozzávetőleges időtartama. Azért hozzávetőleges, mert az említett zavaró tényezők befolyásolják a helyes eredmény megállapítását.

Az üledék színe a szemnagyságtól és a szervesanyag tartalmától függően változó. A durvább homok általában szürkésfehér (száraz állapotban), a finomabb homok sárgás, helyenként világosszürke, az agyag sötétszürke. A homokszemcsék kézinagyító alatt vizsgálva igen éles, szögletes kvarcszemcséknek bizonyulnak.

A teljes alluviális üledékcsoport vastagsága változó. Várpuszta környékén 50—70 m, máshol ennél is vastagabb.

b) A szél által lerakott üledékek. A község magasabban fekvő részét, tehát a Duna-teraszt, valamint a nyugat-bácskai területet megkötött, egykori futóhomok fedi. A homok vastagsága a község magasabb részein 2—5 m, a térszín keleti irányban történő emelkedésével párhuzamosan nő. A viszonylag sík térszín a homok megjelenésével erősen tagolttá válik. Nagyszámú, szél által kialakított dűne (homokdomb, illetve dombvonulat) figyelhető meg, melyek viszonylagos magassága nem haladja meg a 10 m-t, és hossza néhány m és 1300 m között ingadozik. Mivel a terület művelés alatt áll,

12