Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt
sze mit sem használt. 1634-ben a budai pasa levelet írt Pálffy Istvánhoz a „botja alatt szolgáló”, tehát parancsnoksága alá tartozó huszárok garázdálkodásáról : „Minden mi hozzánk illendő tisztességes, jó szomszédos barátságunknak ajánlása után kívánom Istentől sok jókat megadatni te nagyságodnak. Bizonyosan szintén most hozák meg hírét az nagyságod botja alatt lévők, mint 40 lóval újabban alácsaptak a Bács-megyére, két szegény rác falubelieknek egészen minden barom és ménes marhájukat Gyarmat felé fölvitték... Ezt nagyságodnak azért adjuk idején értésére, mindgyárt küldjön alá Gyarmat felé, meg fogja tapasztalni: így vagyon. Ha azért tisztje szerint visszatéríti a marhát és akik cselekedtek tisztje szerint megbüntetni, ha pedig ugyancsak el fogja hallgatni, e részről való vitézlő renden valók boszszút fognak érette állani. Választ várunk nagyságodtól. Isten sokáig éltesse nagyságodat. íratott Budán die 17 junii 1634. Nagyságodnak úr jó szomszéd barátja Murcza budai vezér-pasa.”251 A választ ugyan nem ismerjük (ha volt egyáltalán), de azt tudjuk, hogy hasonló fenyegetések a magyarok részéről is elhangzottak. 1639-ben Eszterházy Miklós nádor levelet írt Ipser Musztaffa budai basának és szemére hányta, hogy a békekötés ellenére a törökök rabolnak, gyújtogatnak, fosztogatnak stb. Legutóbbi tetteiket tételesen felsorolja, majd kéri a basát parancsoljon népének fegyvernyugvást. „Ha pedig külömben cselekszik nagyságod, az a nagyságod számadása lészen, ha mi ebből következik, mert ilyenformán mind Bácsmegyét, Kalocsa tartományát, Baranyát, Kanizsa és Fejérvár vidékét, aki nékünk majd sémi hasznot, vagy igen keveset (hoz) igen könnyű elpusztítanunk, s lássa nagyságod mint ad azután számot róla; s a hol egy forintot keresnek ezek a békesség ellen csatázó pasák és békék, bizony ezeret fognak ott veszíteni.”252 A pusztításra pusztítás volt a válasz, s közben mindig a magyar nép pusztult. 1640-ben 200—300 magyar lovas tőrbe csalta Jankovcse (Jánoshalma) népét és közülük 23 embert az agával együtt megöltek, részben elhurcoltak.253 A következő év nyarán Musza budai pasa azt írja: „... háromszor Bács megyei pusztákra a csaták Kegyelmetek feléből menvén sok gonoszságot cselekedtek, a melyek közzől most is vagyon eleven nyelvű kezönkben: hamisat nem írunk.”254 A kölcsönös vádaskodás végig kísérte a XVII. századot. Az 1642-ben Komáromba érkezett magyar békebiztosok azt kérik: „legelőször a török részről minden részeiben az országnak száma nélkül való sok rablások, faluk hódultatásai, rabok elvitele, emberek megölése, városoknak és faluknak tűzzel vassal elpusztítása, marhának elhajtásai” — szűnjenek meg.255 írott malaszt maradt mindez, sőt a java csak ezután következett. A török birodalom belső bomlása következtében a magyarországi török végvárak katonaságának aktivitása lecsökkent, váraikból csak nagyobb egységekben mertek kimozdulni. A várak közötti 77 I
