Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
származtak, hogy a parasztság földbirtok szerinti megoszlását történeti irodalmunk legtöbbször csupán a telkek nagysága szerint tagolt úrbéres parasztság telekföldjei és nem a tényleges parasztbirtok, illetve a telkek valódi tényleges nagysága alapján mérte fel.630 A kettő közötti különbség igen tetemes volt helyenként. Bihar megyében az urbárium bevezetésétől 1849-ig 41 %-al nőtt a telkek száma. A 455 helység közül 46,81 %-a változatlanul megőrizte telekmennyiségét, 49,79 %-ában emelkedett s csak 3,4 %-ánál csökkent az úrbéres telek mennyisége.'’31 Segítséget jelentene, ha Baracska kataszteri térképe rendelkezésünkre állana, de ez ideig nem sikerült nyomára bukkannunk. Ismerünk azonban egy másik, az egész megyére kiterjedő összeírást.®2 A táblázatokba foglalt adatsorok ugyan az 1825. év állapotát tükrözik s így nem használhatók minden további nélkül a három évvel későbbi viszonyok megismeréséhez, de óvatos becslésekre mégis módot adnak, hiszen ilyen rövid idő alatt aligha változott alapvetően a földmennyiség. A kimutatás szerint Baratska földje 3 osztálybeli és 65 4/8 telke van. Ez — 36 holdat egy egész telekre véve — 2358 hold földet jelent. A kimutatás más rovata ugyan 2518 hold szántót tüntet fel, de a hiányzó 160 hold nyilván a község, plébános, iskolamester stb. kezén volt. Ha tehát az 1825-ös. kimutatás adatait elfogadjuk — s nincs okunk abban kételkedni —, akkor a szántóföld területe 1772 óta 986 holddal, azaz 71,8%-al növekedett. Egy jobbágynak tehát az 1820-as évek végén 13,4 hold földje volt, ami csak kevéssel (13,6%) marad az 1772. év 15,2 holdnyi átlaga alatt. Az 1828-as összeírásból hiányzó földek nyilván adózásra nem kötelezett irtványföldek lehettek, de éppen Baracska esetében számolnunk kell kiszárítás útján az ártértől elcsikart, újonnan művelhetővé tett területekkel is, melyek néha használhatatlanná válhattak komolyabb árvizek esetén. Nyilván így értelmezendő az összeírás végén található szöveges rész 4. pontjának az a kitétele, hogy a 2223 pozsonyi mérőnyi földből a 4. osztályba 370 3/6, a 3. osztályba 1111 3/6 és 2. osztályba 741 mérőnyi föld esik. Bizonyos, hogy egyetlen ismérv (pl. jobbágytelek) semmi esetre sem elegendő a jobbágyok gazdasági-társadalmi helyzetének meghatározásához : legalább 2—3, a helyi viszonyoknak megfelelően kiválasztott körülmény kombinációjával rajzolódnak csak ki a különböző típusú jobbágyháztartások. Csak a forráskritika, forráselemzés és a számítási eljárások további fejlesztésével juthatunk közelebb ahhoz, hogy az összeírásokban csupán adózási alapként (s ezért hiányosan, sokszor erős torzulással) megjelenő termelőeszközök és a könnyebben megismerhető termésmennyiségek együttes adataiból kibontakozzék a valóságos jobbágytermelés, annak társadalmi megoszlása, az egyes háztartások árútermelő képessége, majd ennek alapján a helyi társadalom típusai. A hangsúly azon van, hogy a jobbágyság típusait a gazdaság és az életforma különböző jegyei együtt jellemzik, s ezek bármelyikének elhanyagolása vagy aránytalan felnagyítása torz eredményeket hoz létre.633 Más kérdés természetesen, hogy egy-egy összeírás adatsorai mennyire 203
