Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

I. Hajdók Imre: Földrajz - Éghajlata - Vízrajzi viszonyai

A Duna ártér. Vízrajzi viszonyait a Duna határozza meg. A talajvízszint általában magasan van, és ingadozása bizonyos időeltolódással követi a folyam vízszintjének változását. Természetesen a kutakban mérhető vízszintingadozás a Dunához viszonyítva erősen csökken, és sehol sem éri el a 3 m-t. Leginkább az 1,5—1,8 m között ingadozik. A talajvízszint helyenként viszont annyira magas, hogy a Duna áradása esetén a felszínre bukkan, és a lapályosabb részeken kisebb-nagyobb belvizeket okoz, melyek legnagyobb mélysége nem haladja meg az 1 m-t.

A belvizek igen komoly gondot okoznak a mezőgazdaságnak. A Mohácsi-szigeten mintegy 80—100 év óta folyik a küzdelem az árvizek és a belvizek ellen. Az egykori Margitta-szigeti Ármentesítő Társulat igen eredményes munkát végzett a belvizek lecsapolása terén, melyet az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság továbbfolytatott. Komoly méretű lecsapoló csatornarendszer hálózza be a szigetet, mely néhány nagyméretű zsilippel és átemelő szivattyúval ellátott főgyűjtő csatornával torkollik a Dunába, illetve a Ferenc-csatornába. Ezáltal az eredetileg magas talajvízszint olyan mértékben lesüllyedt, hogy a további lecsapolások csak alagcsövezéssel folytathatók. Mindezek ellenére a régi lefűzött és feltöltött morotvák egy része a Duna különösen magas árvize esetén vízzel telik meg. Az ilyen morotvák száma ma már kevés.

Nyílttükrű vizek, tehát a Ferenc-csatorna, a szigeti halastavak, a Füzesi Holt-Duna, a Kopárháti Holt-Duna vízrajzi tekintetben rendkívül jellemzők és érdekesek. Hazai párhuzammal élve a vízrajzi kép megtévesztésig hasonló a Tiszazug bonyolult vízrajzához. A közép — de inkább alsószakasz — jellegű folyóvíz munkájának minden alakulata megtalálható területünkön. A Mohácsiszigetet keletről határoló Duna-ág a múlt század végéig „élő” volt. 1892-ben a Ferenc-csatorna Rt. felépítette a bezdáni és a bajai zsilipeket, ezzel elvesztette a folyamág eróziós képességét. Átalakult igen lassan folyó — 0,2 m/sec sebességű —, de inkább állóvízzé. A nagy kanyarulatokat átvágták, a medret kotorták és gátak közé szorították, átalakították hajózható csatornává. A trianoni békeszerződésig élénk hajózás volt rajta, mely túlnyomóan mezőgazdasági termékek szállításával foglalkozott.

Az új országhatár kettéosztotta a Ferenc-csatornát, melyen a hajózás teljesen megbénult. A meder állandóan töltődik, mocsarasodik, belepte a mocsári növényzet. Sajnos a közlekedés számára a csatornának ma már alig van jelentősége, de mint öntözőcsatorna a jövőben elsőrendű fontosságú lehet.

Vízszintingadozása teljes mértékben a Dunától függ. Természetesen a zsilipek segítségével szabályozzák a bejutó vízmennyiséget, de a Duna tavaszi és júniusi áradásai mégis jól észlelhetők.

A csatorna legalacsonyabb és legmagasabb vízszintje közti különbség nem haladja meg a 2 m-t. (Az 1956-os árvíz kivételével). A zsilipek olyan irányban működnek, hogy a dunai áradásoknál nem engedik be a magas szintű vizet, kis víz esetében pedig ugyancsak zárva vannak.

14