Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Éghajlata - Vízrajzi viszonyai
az állandó talajforgatás, az áthalmozás következtében a tagolt táj szintkülönbségei lassan kiegyenlítődnek, és meredek lejtői eltűnnek, így ma már nem lehet pontosan meghatározni, hogy geomorfológiailag milyen formákkal állunk szemben. Az a tény azonban igen határozottan megállapítható, hogy a dombvonulatok és az egyes dombok iránya ÉNy-i, mely azonos a kiskunsági homokbuckasorok csapásirányával. Ez a megállapítás éghajlattani szempontból is jelentős, amenynyiben a megkötött homokbuckák régmúlt idők óta állandóan egy irányból ható légáramlást jeleznek. Éghajlata. Nagybaracska éghajlata átmenetet alkot a dunántúli és az alföldi éghajlati területek között, de a helyzeténél fogva inkább alföldi jellegű. Mérsékelt, szárazföldi, s csak kis mértékben különbözik az Alföld többi területének éghajlatától. A különbség a csapadékmennyiségben és a napsütéses órák számában jelentkezik. A csapadéktöbblet a közeli dunántúli hatásnak köszönhető. Az évi középhőmérséklet 10,9 C°, a legmelegebb hónap július, melynek középhőmérséklete 24 C°, a leghidegebb hónap január, ekkor a középhőmérséklet — 1 és — 3 C° között van. Előfordult azonban, hogy februárban is mértek már — 17 —19 C°-ot. A hőmérséklet júliusig emelkedik, általában eléri a +36, +38 C°-ot, de előfordult már a +40 C° is. Júliustól kezdve januárig süllyed az átlaghőmérséklet. Természetesen a változás nem egyenletes. A tavaszi hőemelkedésben két visszaesés észlelhető: a késői fagyok, a „májusi fagyosszentek” és a júniusi hőcsökkenés, melyet az óceáni levegő erősebb beáramlása és ennek következménye, a gyakori eső okoz. Szeptember végén vagy október elején ennek a fordítottja következik. Kisebb hőemelkedés tapasztalható, ez a „vénasszonyok nyara”, mely néhány hétig tartó napsugaras őszi időt varázsol hazánk földjére. Az évi csapadékmennyiség több év átlaga alapján 600—700 mm. A legnagyobb mennyiség májustól júliusig, a legkevesebb januártól márciusig hullik. Ismerünk esztendőket, amikor az évi csapadékmennyiség elérte a 800 mm-t, de volt olyan is, amikor mindössze 400 mm csapadék hullott. Viharos, zivataros nap ritkán van, — ha előfordul — inkább augusztus hónapban jelentkezik. A terület nem túl szeles, a leggyakoribb szélirány ÉÉNY — DDK-i. Ritkább a nyugati és a keleti szél. A szél ereje általában 2 m/mp, a 10—15 m/mp erősségű szél már ritka, orkánszerű, pusztító erejű szél a századforduló óta nem ismeretes. Vízrajzi viszonyai A nagybaracskai „Nagypart” igen éles határvonalat alkot a község és környékének területén. A tájat Duna ártéri és magaslati részre osztja, és ez a kettéosztottság vízrajzi tekintetben is szembeötlő. 13 I
