Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
A kereskedelem nem indulhatott meg, mert nemcsak a külső forgalmat akadályozták, hanem a belsőt is, még Zágrábba is csak engedéllyel lehetett árúért utazni. Külön humoreszket lehetne irni a vámkezelésről. A vámtételeket teljesen önkényesen alkalmazták, úgy, hogy, ha a kereskedő különös ügyességgel, vagy utánjárással árút tudott szerezni, kalkulációjában megzavarták a vámok. Előfordult, hogy az árúk 8—10 napig is a vasúti állomáson hevertek, mert a vámhivatal nem ért rá a vámok kivetése végett kimenni. A tetemes fekbért is a kereskedőnek kellett megfizetnie. Végeredményben a fogyasztók jártak rosszul, mert a kereskedők terheiket a vevőkre hárították át. Haszonmaximálás. Az élelmiszerek drágulása olyan méreteket öltött, hogy a hatóság végre is kénytelen volt maximálni az árakat. Az eredmény azonban siralmas volt : az árú eltűnt a piacról. Ha a falusi gazdákat arra biztatták, hogy hozzák be élelmicikkeiket, azt mondották : „egyék meg a városiak a maxit ! “ Végül a hatóság eltekintett az ármaximálástól és „haszonmaximálással“ kísérletezett. Váratlanul kenyérinség is fenyegette Baját. A szabadkai szerb divízió parancsnoksága 1920. február 27-én lefoglaltatta az összes malmok lisztkészletét. A lisztárúsitó üzemek ezután csak nagyon nehezen juthattak liszthez. Megelevenedtek a háborús emlékek : ismét naphosszat kellett a lisztboltok előtt sorfalat állani, mig egy kis liszthez juthatott a fogyasztó. Különösen nagy volt a tolongás a Mátyás király-téri hatósági lisztesbolt előtt. A megélhetés nehézsége s az irgalmatlan hajsza a pénz után fenekestül felforgatta a régi szokásokat és a társadalmi rendet. Azt Írja a Bajai Független Újság ezekben a napokban, hogy „senki sem él a keresetéből. Mindenkinek van valami mellékkeresete : valutaspekuláció, láncolás, csempészés és más fajta ügyletek ezerféle fajtája. Egészen tragikus ez a mód — irja az újság — ahogy a középosztályhoz tartozó s nyomorral küzdő uricsaládok segítenek magukon. A legvégső lépés mindig csak a lakásberendezés, ékszerek, családi emlékek és fehérneműk eladása. Igaz, hogy hihetetlenül magas árakat fizetnek ma mindenért.“ Az immár második éve tartó megszállás csaknem teljesen tönkretette anyagilag a középosztályt. Ellenálló ereje közeledett a kimerüléshez. A demokráciát hirdető szerb uralom, a szegénységet frázisokkal tápláló szociáldemokrata Munkásotthon, az elszegényedett, lerongyolódott proletárság érdekében nem tett semmit, a nyomorúságos helyzetbe jutott polgári társadalomnak kellett a jótékonysági egyletek közreműködésével a nyomorba jutott szegénységet támogatni. Sajnos, anyagi kimerültsége miatt keveset segíthetett. A polgárság, munkásság egyformán szenvedett, csak a munkásvezérek és a láncolok éltek jól. 154
