Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
Aszódy Imre sk. önálló működési körrel felruházott jegyző, jegyzőkönyvvezető, dr. Kosa Károly sk. kir. járásbiró, dr. Rácz Károly sk. kir. járásbiró, Fülöpp Gyula sk. kir. járásbiró, Fodor Ernő sk. kir. járásbiró, dr. Csizmadia Géza sk. kir. járásbiró, Romátka Jenő sk. kir. járásbiró, Franck Mihály sk. telekkönyvvezető, Perényi István sk. telekkönyvvezető, Nagy Antal sk. telekkönyvvezető, Trapl István irodatiszt, Miskolczy Ferenc sk. irodatiszt, Mayer Alajos sk. írnok, Kmetovics Antal sk. Írnok, Harnos István sk. hivatalszolga, Laki Imre sk. hivatalszolga, Gyúró János sk. hivatalszolga, Fonnosch György sk. fogházőr, Matuz József sk, hivatalszolga. Minhogy a főispán azzal fenyegette meg az esküt megtagadókat, hogy 48 órán belül kiutasítják őket s kézi csomagon kívül egyebet nem vihetnek magukkal, mindenki sietett haza csomagolni és várta a kiutasítást. Ehelyett 1919. febr. 10-ikén ismét magához hivatta Dolinka Vazul a járásbíróság elnökét és két biráját és közölte velük, hogy távirat érkezett, mely szerint a békekonferencia véglegesen eldöntötte, hogy Baja városa a Narodna Uprava fennhatósága alatt marad s most már tegyék le az esküt, melynek letevésére uj határnapot tűz majd ki. Jóakaratának fitogtatására hangoztatta, hogy az ő kérelmére halasztotta el az Uprava a bíróság személyzetének kiutasítását. A járásbíróság személyzete ekkor ismét Szabadkára küldte Romátka Jenő járásbirót és Franck Mihály tkvezetőt, hogy ott a hírekről s a bíróság magatartásáról tájékozódást szerezzenek. A kiküldöttek azzal jöttek vissza, hogy ott is igen izgatott a hangulat, minden órában várják a szabadkaiak is kiutasításukat. Február 13-ára idéztette Dolinka Vazul polgármester főispán ismét maga elé az egész bírósági személyzetet az eskü letevése végett. A megjelentek egyhangúlag kijelentették, hogy az esküt nem teszik le, inkább kiteszik magukat a kiutasításnak. A kiutasítás azonban csak ijesztgetés volt. Beleillett a szerbek azon elgondolásába, hogy az önrendelkezési jogcím felhasználásával szerezzék meg az elszakított területeket. Az esküt letevőkre ugyanis ráfogták volna, hogy önként vállalták a jugoszláv szolgálatot. 1919. március 18-án ismét magához hivatta a főispán-polgármester a járásbíróság vezetőjét s közölte vele, hogy igaza volt akkor, amikor az esküt nem tette le, mert a bajai bíróságtól a békekötésig nem is fognak esküt kérni. A járásbíróság működését igy engedélyezték a szerbek, de igyekeztek egyéb téren minél több kellemetlenséget okozni. 1919. március 22-ről 23-ra virradó éjjel a bajai járásbirósági fogházat megszállta a szerb katonaság s ettől fogva kizárólag a szerb hatóság használta. 1919. év nyarán fegyveres katonai rekviráló bizottság jelent meg a járásbíróság épületében s az elnök asztalának kivételével elhordatta az összes leltározott ingóságokat, úgyhogy a bíróság kölcsönkért bútorok igénybevételével tudta csak működését folytatni. Az ingóságok elhordása után a szerbek nem törődtek többé a járásbírósággal, tűrték működését, de fizetést a személyzetnek nem adtak. Minthogy fontos nemzeti érdek volt a magyar bíróság működésének fenntartása, a bajai ügyvédi kar vállalta a járásbíróság egész személyze71
