Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
Főtisztviselői kinevezések. Dr. Vojnics Tunics István veliki zsupán 1918. december 18-án uj vezetőtisztviselőket nevezett ki és pedig dr. Vuics Miksát főjegyzőnek, Gyorgyevics Miklóst árvaszéki elnöknek, a magyar főhadnagyi ruhában járó Jakovljevics Milorádot főkapitánynak, Szavics Dobrivojt rendőrkapitánynak, dr. Klenáncz Györgyöt főügyésznek, Fehér Jenőt főmérnöknek, az ugyancsak magyar tisztiruhás Beslin Milivojt gazdasági tanácsnoknak, Hadzsics Pétert főpénztárnoknak, a Szabadkáról áthozott Szuvajdzsics Sándor banktisztviselőt főszámvevőnek, a bajai Schwarczinger Sándor városi hivatalnokot ellenőrnek. Minthogy a szerbek e kinevezésekkel kapcsolatban a magyar főtisztviselőket is megtartották, előállott az a sajátságos helyzet, hogy a városnak két főjegyzője, két gazdasági tanácsnoka, két főszámvevője, két adóügyi tanácsnoka volt. Ez azonban eleinte rendszer volt a szerbeknél, igy készítették elő a pótlásokat. Szolgálatban maradt Greguss Aurél főpénztáros is. Magyar katonai egyenruha viselésének eltiltása, zászlók eltávolítása. A bajai szerb rendőrség 5326/kapt. 1918. sz. a. 1918. december 18-án újból hirdetményt bocsátott ki, melyben hivatkozva a katonai állomásparancsnokság rendeletére, megismételte a magyar katonai egyenruha viselésére vonatkozó tilalmat. 5325/kapt. 1918. sz. alatt kibocsájtott rendeletével pedig, minthogy a Hirdetmény indokolása szerint — oly politikai ünnepély nincsen, amely „a magyar nemzeti lobogónak kitűzését megkívánná, elrendelte a magyar zászlók bevonását. Az októberi forradalom óta künn lengő magyar zászlók — a magyarság néma tüntetésének szimbólumai — ezzel eltűntek a házakról. Á közrend zavarai. Az újonnan kinevezett tisztviselők a régiekkel együtt dolgozva, tűrhető közigazgatást tartottak fenn. A közrend és a közbiztonság ellen azonban napról-napra több panasz merült fel. A katonai parancsnokság eleinte rendet tartott fenn a szerb katonák között, később azonban a fegyelem nagyon meglazult, a katonák egyik kihágást a másik után követték el. Szokásba vették, hogy az üzletekben, vagy a korcsmákban csak annyit fizettek, amennyit éppen akartak, veszélyes volt éjjel az utcákon járkálni, sokszor behatoltak különböző jogcímeken a magánlakásokba is. Az ismeretlen tettesek által elkövetett tanyai rablások és támadások is olyan sűrűén fordultak elő, hogy a kültelki lakosság végre is kénytelen volt éjszakára egész jószágállományával a városba költözni, csak a nappalokat tölthette künn a tanyákon. A magyar közigazgatás nem segíthetett, a szerb parancsnokság pedig igen ritkán tudta a tetteseket kinyomozni, de nem is volt tanácsos 79 I I
