Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
a szerb katonákat vádolni, mert hamis vádaskodás cimén hamar veréshez juthatott a feljelentő. Ez a helyzet nem is javult addig, mig a katonai parancsnokság a lakosság állandó kérelmének engedve hozzá nem járult ahhoz, hogy a lakosság a kültelken fegyveres tanyai nemzetőrséget szervezzen. A vagyon- és személybiztonság azonban nemcsak a kültelken volt rossz, hanem benn a városban is. A vagyon elleni bűncselekmények száma szaporodott ; főként élelmiszereket loptak ; a hízott sertések ellopása valósággal divatba jött. Alig van 1918. év végéről helyi lappéldány, melyben néhány hízott sertés ellopását ne jelentették volna. A pékek arról panaszkodtak, hogy a süttető felek kenyereit lopkodják el. Súlyosbította a helyzetet a munkanélküliek munkakerülése. Az éveken át harctereken tartózkodó katonák elszoktak a polgári munkától s azok a hírlapi közlemények, amelyek Magyarországról Írván a társadalmi reform, a munkásosztály uralma s az igen egyoldalúlag értelmezett „népi“ politika szellemében nagy dobbal hirdették a radikális eszméket, valami sültgalamb várás-féle hangulatot teremtettek a munkások között. A műhelyekben csak „immel-ámmal ment a munka, a munkahelyek üresek voltak, a munkára való jelentkezés stagnált.“. „Az utcák telve vannak munkanélküliekkel, folyton hallunk a munkaalkalom hiányáról panaszkodni és hiába hangzanak el a felhívások, munkára senki sem jelentkezik. Ez az állapot tönkreteszi az üzemeket, megfagyasztja az életet.“ „Szinte félő belenézni a jövőbe, hogy mi lesz, ha senki sem akar belehelyezkedni a munka korszakának idejébe és viszonyaiba (?)“ irta a Bajai Független Újság 1918. december közepén. A szerbek örültek ennek a hangulatnak, mert tudták, hogy ez a szocialisták malmára hajtja vizet és szívesen is vették, hogy a Munkásotthon nagyobb szerephez jusson. Már ekkor igyekezett a szociáldemokrata vezetés alatt álló Munkásotthon a kisiparosokat is magához vonni, befolyása 1919. júliusában dr. Matics Márton kormánybiztossága alatt emelkedett döntő jelentőségűre. Jellemző az akkori időkre, hogy Kovács Márton cipészmester hírlapi hirdetés útján keresett két állandó cipészmunkást — „magas fizetéssel“. A vezércikkíró a lap vezetőhelyén egész jeremiádokat irt a munkások munkától való tartózkodása miatt, de a lap túlsó oldalán „8—8—8“ cimmel dicshimnuszt zengett a budapesti magyar népkormányról, mely a napi munkaidőt 8 órában állapította meg. Örömmel üdvözölte a magyar kormánynak intézkedését, amely „megakadályozta azt, hogy a munkásosztály, amely egyik legfontosabb szerve az uj Magyarországnak, a munkaadók által túlságosan kihasználtassék.“ Természetes, hogy ilyen cikkek hatása alatt a bajai munkásság nem akart dolgozni. A közbiztonság romlását igazolja az is, hogy Troubridge admirális, az angol dunai flottilla parancsnoka „Parancsot“ adott ki a Ferenccsatorna érdekében s azt nemcsak a falvakban hirdették ki, hanem a 80
