Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

pontja szerint a város nyugalma érdekében kívánatos volna, ha nemcsak a városházán, de még az utcán se mutatkoznám s a nemzeti tanács nem vállalhat felelősséget biztonságomért.

Súlyosan hibáztam, mert a kapitánynak a süllyedő hajót csak utolsónak szabad elhagyni 1

Ez a hasonlat lehet tetszetős, de nem helytálló. Mert nem a hajó süllyedt, hanem elhatározásom idején az én tudomásom szerint , úgy állt a helyzet, hogy komoly veszélyben van a hajó kapitánya s egy-két tisztje s ezek minden védelem nélkül állanak.

Használhattam volna-e a városnak ittmaradásommal ? Megakadályozhattam volna-e a történteket ? A városnak fűződött-e ahhoz valami érdeke, hogy az életem könnyelműen kockáztassam ? Micsoda eszmének, vagy célnak állott volna ez a szolgálatában ?

Az ittmaradás nem bátorság lett volna, amely karöltve jár a veszélyességgel, hanem oktalanság minden szempontból, a családom szempontjából pedig egyenesen bűn.

Azután kérdem : a rendfenntartás, a közbiztonság megóvása mióta a polgármester kötelessége ?

Amikor én a polgárőrség szervezését — ismétlem, nem utasításra, hanem a saját kezdeményezésemből — megindítottam, én nem kötelességet teljesítettem, hanem azon felülvalót cselekedtem. De megtettem, mert a szükségét láttam és sose késlekedtem, sose vizsgálgattam feladatköröket, ha a belső érzésem úgy sugallta, hogy tenni kell.

Hogy azután az én idejében megindított akcióm nem vezetett eredményre, az bármennyire is sajnálatos, következményeiben bármennyire is súlyos, az én hibámul mégsem róható fel. Az előrelátást illetőleg az események engem csak igazolnak, de nem vádolnak.

Mondják, hogy miért nem kiáltvány utján szóltam az egész közönséghez : akkor felállítható lett volna a polgárőrség. Ezt a módot tudatosan nem használtam, mert ez esetben aligha lett volna elkerülhető a nem kívánatos elemek távoltartása. A történtek ebben is igazoltak. Készséggel elismerem, hogy a 12. óra után való hirtelen szervezkedésben a nem kívánatos elemek becsuszása elkerülhető nem volt, de bizonyos, hogy az általam még nyugodtabb időkben megindított szervezkedést ilyentől óvni lehetett és kötességszerű volt.

Nagyon fájt, hogy az én szociális érzéstől áthatott munkásságom dacára proskribált lettem. Hogy okául tekintettek olyan dolgoknak, amelyek nem tőlem függtek, de amelyek súlyosságán mindig iparkodtam s többször sikerült is enyhíteni. De bármennyire is igaztalannak találtam ezt, megértem és megbocsájtom azoknak a szűk látkörű, sokat szenvedetteknek, hogy első fellobbanásukban velem szemben is igaztalanok voltak.

Az azonban keserűséggel tölt el, hogy a történtek után azok közül is, akik előtt polgármesteri működésem nyitott könyv, akik látták magatartásomat és helyzetemet az utolsó napokban is, — azok nem azzal fogadtak engem, a sietve

63

I