Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Függelék - Merk Zsuzsa - Rapcsányi László: A múlt ébresztése
218 kor a szerb reguláris katonaság leszerelte a hajóállomást, és elhagyta a várost. E két időpont közé esik 1920. június 4., a békeszerződés aláírása a Trianon-palotában és 1921. július 26., amikor a magyar nemzetgyűlés - ünnepélyes tiltakozó nyilatkozat megfogalmazása után - ratifikálta, becikkelyezte a trianoni békeszerződésről szóló törvényt. Knézy Lehel könyve ma már több mint ritkaság, mert közgyűjteményekben alig elérhető, Baján csak a Tűrr István Múzeumban. A bajai múzeum annak tudatában, hogy helytörténet nélkül nincs nemzeti történelem, reprint kiadásban adja az olvasó kezébe Baja város sorsának ezen hallatlanul izgalmas, mindinkább ködbe vesző eseményeit. Érdemes arról is tudnunk, hogy a történeti kutatás nem tekintette történeti szakmunkának Knézy Lehel feljegyzéseit, melyek egyébként nem is annak készültek. Alkalomadtán mégis felhasználták, idézték egykét találó mondatát. 1945 után a hasonló témájú tanulmányok, ha idézték Knézy könyvét, a főcímből levették a szerb megnevezést, és az eredeti Történelmi feljegyzések helyett a Történelmi széljegyzetek alcímet használták. Knézy Lehel életéről és tevékenységéről - noha a maga idejében és környezetében közismert, népszerű és rokonszenves személyiségnek számított - alig maradt írott emlékezet. Ő sem írt önmagáról, mások sem róla. Szerencsénk volt, hogy néhány unokája segítségével közelebb jutottunk hozzá. Csobok Veronika (édesanyja Knézy Erzsébet, apja Csobok József) jó néhány okiratot, dokumentációt megőrzött. Knézy Judit és Knézy Péter fotókkal és írott információkkal segítették munkánkat, s így lassan életre kelt, arcot kapott nagyapjuk, Knézy Lehel. A zombori róm. kát. plébánia anyakönyvi adatai hivatalosan igazolják, hogy Knézy Lehel szülei, Knézy Brúnó és Juhász Julianna 1876. október 25-én kötöttek házasságot. Brúnó 29 éves volt, Julianna 23. Ebből a házasságból született fiuk - valószínűleg egyetlen gyermekük - Zomborban, 1877. augusztus 16-án. A fiúgyermek három keresztnevet kapott: István, Rókus, Lehel. A család a Lehel névhez ragaszkodott a magánéletben, és hivatalosan is így vált közismertté. A keresztlevél mindkét szülőt a nemes titulussal említi. Lehel újságíró és szerkesztő kollégája, Szaulich Antal tudomása szerint középiskoláit Újvidéken, Baján a III. Béla Ciszterci Gimnáziumban és Zomborban végezte, és a zombori M. Kir. Áll. Főgimnáziumban érettségizett. Ezt követően joghallgató lett Pesten. A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem megmaradt leckekönyve igazolja, hogy 1897. szeptember 4-én felvették a jog- és államtudományi karra. Itt végezte mint rendes hallgató az 1897/98. tanév I. félévétől az 1900/1901. tanév II. félévének végéig terjedő időben a jog- és államtudományi tanulmányokat. Az index hivatalos szövege bizonyítja, hogy „a fennálló szabályok követelményeinek mindenben eleget tett, egyetemi magaviseleté ellen az egyetemi hatóság előtt kifogás nem fordult elő. Melynek hiteléül ezen végbizonyítványt aláírtuk és egyetemünk kisebb pecsétjével megerősítettük. Kiadatott Budapesten, 1901. évi május 25-én.” A fényképes index érdekességének tűnhet, hogy akkoriban a tíz félévre osztott munkarendben nemcsak a tanórák címét és tanárát rögzítették, de figyelemmel kísérték az óralátogatások gyakoriságát is. A leckekönyv jegyzeteiben gyakran feltűnik a professzor írott észrevétele: szorgalmas, jó előmenetelű, jelesen kollokvált. Knézy Lehel szívesen tanult,
