Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
szög lakosságának a képviseletében kérte a háromszögnek Jugoszláviához való csatolását. A közlemény, melynek túl konciliáns hangja nyilván hízelegni akart Dolinka Vazulnak s magyar szempontból erősen kifogásolható, kis időre lehangoltságot keltett Baján, ahol senki sem tudhatta, hogy Dolinka Vazul párisi kirándulása tulajdonképpen nagy fiaskóval végződött. Egy megnyugtató mégis volt Dolinka Vazul nyilatkozatában : hangsúlyozta ugyanis azt, hogy Baja sorsa 2—3 hónapon belül semmiesetre sem dőlhet el. Volt még tehát idő s igy a közzétett nyilatkozat nemcsak hogy nem csökkentette, hanem inkább megerősítette a magyarság ellenállását. Adózás. A városi és állami adóhivatalok a régi magyar törvények, majd a Narodna Uprava, később pedig a belgrádi pénzügyminisztérium rendelkezései szerint Írták elő és hajtották be az adókat. Ha volt is sok kellemetlenség az előírással és fizetésekkel, valahogy fizettek mégis az adózók, sokszor egymást kölcsönösen kisegítve; 1919. november havában azonban a belgrádi pénzügyi kormány Baja városára olyan óriási hadi-, jövedelem- és nyereség-adót vetett ki, melyet a város polgársága képtelen volt megfizetni. Sehogysem állott összhangban ez a nagy adóztatás a párisi küldöttségjárással ; inkább arra lehetett belőle következtetni, hogy a szerbek nem számíthatnak Baja megtartására s ezért ki akarják fosztani. Erre mutatott az is, hogy a kiszabott adókat azonnal fizetendőknek mondották ki. (Odma plati.) A könyörtelen adóztatással a tönk szélére juttatott lakosság megmozdult ; küldöttséget szervezett s a bajai származású Dolinka Vazul főispántól segítséget kért. Dolinka Vazul főispán meg is tette a bajaiaknak, hogy a belgrádi kormánytól táviratilag a behajtás felfüggesztését kérte addig is, mig ez ügyben a bajaiak küldöttsége Belgrádba érkezik. Az adók behajtását fel is függesztették ; a bizottság pedig azonnal leutazott Belgrádba a pénzügyminiszterhez. A küldöttséget dr. Konyovics pénzügyi államtitkár fogadta. Dr. Vuich Maxim, mint a küldöttség szónoka, rámutatott beszédében arra, hogy a bajai adókivető bizottság több adót vetett ki Bajára, mint a 100.000 lakosú és 45.000 kát. hold városi közbirtokkal rendelkező, 160.000 kát. hold területű Szabadka városára. Az abnörmis adózásra például felhozta Dely Géza esetét, akire a magyar éra alatt 1917. évben 2533 kor. 87 fillér jövedelmi adót és 1650 kor. vagyonadót vetettek ki, 1914—16 évekre 4938 korona hadi nyereségadót, most pedig 1918. évre 220.800 korona jövedelmi adót vetettek ki és 2 millió 240.000 korona hadinyereségadóval terhelték meg. Ugyanekkora összeget Írtak elő terhére az 1919. évre is. Bemutatták egyúttal az államtitkárnak a 22 legnagyobb adófizető táblás kimutatását, amelyből kitűnt, hogy még az 1914—16. évekre az egész bajai polgárságra összesen 934.790 korona hadinyereségadó volt 136 '
