Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
Szegény bajai tejárús asszonynak gyermeke, — akit dr. Stern József diákkorából jól ismert — elfogadta a védekezést, hogy a szavalat megválasztása egyedül Hollósy Endre műve volt, aki hirtelen beugorván, nem nagyon gondolkodott a költeményhez fűzhető politikai következtetéseken. Minthogy tendenciát nem látott a rendőrség a dologban, a szereplőknek — az izgalmon kívül — egyéb bajuk nem történt. Természetes, hogy az előadások óriási hatást gyakoroltak a magyarságra. A szerb rendőrség végre is észrevette az előadások jelentőségét s a negyedik irodalmi estet már nem engedélyezte. Az estélyeken felolvastak : néhai Horváth Endre, a bajai posta főnöke, dr. Boróczy Kálmán ügyvéd, Schaad Henrik ciszt. tanár, alperjel, Hárs Alice saját verseit szavalta, Hárs György zongorakiséret mellett magyar dalokat énekelt, Csermák Ernő cimbalomművész cimbalmozott, Horváth Julia szavalt. Előadók voltak még Szálas Géza és Béla, Tadics János, dr. Hévizy Tivadar, Sebők Lajos, Kovács Manci és még többen mások. A negyedik előadás betiltását nagy csend követte. A szerbek ugyanis nyomozni kezdtek az irredenta után, úgy, hogy a szereplők egy részének el kellett tűnnie. Sebők Lajos kellő időben Magyarországra szökött, Szathmáry Ottó vasúti hivatalnok azonban titokban napokon keresztül híreket kapott Magyarországról. Szerencsére a jól megszervezett irredenta kellő időben értesítette az emiatt ellene elrendelt házkutatásról és még volt ideje a „bűnjeleket“ eltüntetni. Amikor a szerbek nyomozó buzgalma elcsendesedett, az irredenta csoport ismét munkába kezdett és működését kiterjeszteni óhajtotta. Kidolgozta az agitációs tervezetet és Borsay István lelkésszel felküldte Budapestre: ott a tervet jóváhagyták, sőt szervezkedési célokat szolgáló nyomtatványokat is küldtek. Az irredenta bajai vezetősége azonban ezeket a nyomtatványokat nyomban megsemmisítette. Az előrelátás helyesnek bizonyult, mert a rendőrség valahogy tudomást szerzett Borsay István budapesti útjáról s ezért le is tartóztatta, de mert ellene semmi bizonyítékot szerezni nem tudott, eljárás helyett kiutasították. Az eset azonban fokozott óvatosságra késztette a vezetőséget, ezután mindig éjjel ültek össze tanácskozni, rendszerint Müller Antal bádogos lakásán találkoztak. Itt azonban meglepte őket tanácskozás közben egy megbízhatatlan egyén s ezután minden alkalommal más helyen jöttek össze. Az irredentának egyik legmegbízhatóbb és legbuzgóbb tagja Lévay János városi kézbesítő volt, aki teljesen önzetlenül vett részt a munkában s vállalkozott a meghívások kézbesítésére. A Szent József kongregáció, mint fedő szervezet, eleinte csak névleg szerepelt, egyházilag 1920. pünkösdjén alakult meg. Jelvénye a fehér virág volt, ezért a mozgalmat fehér propagandának nevezték. Jelmondatul : „Bátran Krisztusért és a Hazáért !“ szavakat választották. A kongregáció az eucharisztikus kongresszus házirendje szerint működött, minden hó második vasárnapján reggel hét órakor tartotta az úgynevezett irredenta misét, melyet a sekrestyében rövid megbeszélés követett. A Szent József kongregációból indult ki Tóth Kálmán szobrának 1921. évi március hó 15-ikén nemzeti szalaggal való feldiszitése is. A szalagot csak harmadnap vette észre a rendőrség, amikor gyorsan eltávolíttatta, ugyanakkor ismeretlen tettesek a szobor alapzatát megrongálták. A szobor felszalagozásával a Szent József kongregációt gyanúsi-110
