Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VIII. A porosz-francia háború
87 ♦ közbenjárásra, mellyel a Porosz- és Franciaország közt Bismarck által oly diabolikusan előkészített összeütközésnek igyekezett elejét venni, és pedig azáltal, hogy minden követ megmozgatott, hogy szövetséget hozzon létre Franciaország, Ausztria és Olaszország között. Fáradozásai azonban sikertelenek voltak s Napoleon nem kerülhette el tragikus bukását, Franciaország gyászos vereségét. Türr-nek az európai békére irányuló lázas tevékenységét azonban még ez sem bénította meg. Amikor Andrássy és Bismarck a hármas szövetség megteremtését vették programmjukba, Tiirr egész lelkesedéssel a szolgálatába állott ennek az eszmének, ő közvetítette Andrássy és Robilant bécsi olasz nagykövet közt a tárgyalásokat s az olasz udvar és az olasz nép körében iránta érzett nagy rokonszenv és becsülés nem csekély mértékben hozzájárult az olaszosztrák-magyar szövetségnek nemcsak a létrehozásához, de a két állam uralkodójának bensőséges viszonyához s ahhoz a többször megnyilvánult szimpátiához is, mellyel az olasz nemzet s az olasz hivatalos körök uralkodójukkal az élükön Magyarország iránt viseltettek és ma is viseltetnek. Mint a nizzai béke-liga elnöke úgy ennek a szövetségnek a keretében, valamint a nemzetközi béke-kongresszusokon s az európai sajtóban szinte csodásán széleskörű agitációt fejtett ki a Bismarck által megteremtett fegyveres béke helyett a népek és nemzetek békés szövetségének létrehozása érdekében, mert az ő ihletett prófétai lelke rég meglátta, érzékeny szíve egész melegével azt sugallotta, hogy a népek nem egymás gyilkolására, de a békés, szorgalmas és vállvetett társadalmi munka révén a természetes fejlődésre, a nyugodt, boldog életre vannak hivatva. A béke-kongresszuson kezdettől fogva igen tevékeny részt vett s az egész világ béke-delegátusai mindenkor nagy tisztelettel és megértő rokonszenwel fogadták az egykor rettenthetetlen hadvezér békére buzdító fejtegetéseit. Nemcsak az élő szó hatalmával, de tollának szinte varázslatos közvetlenségével is propagálta kedvenc eszméjét, az Európai Egyesült Államok megteremtését. Ügy gondolta, hogy leginkább II. Vilmos császár volna hivatott ezt előkészíteni és megvalósítani, hangsúlyozván, hogy ha az európai államok nem lépnek szövetségre, Európa el van veszve. 1896-ban, abban a nekünk örökké emlékezetes esztendőben,