Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

VI. Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban

61

♦

óránál tovább beszéltem vele mindenről, ami Magyar- és Olaszország közös érdekeibe vág. A nápolyi tábornokok és tisztek felől (helyt adva a dicséretes kivételeknek) nem éppen hizelgőleg nyilatkozott. Türr-ről akként nyilatkozott a király, hogy derék vitéz katona s becsületes jellem, de néha nagyon sajátságos (baroque) eszméi vannak. Mindazok után, amiket hallok (az a kérdés, hogy kiktől hallotta?) nem mondhatnám, hogy Türr hadvezéri talentumában s politikai tapintatában túlságosan bíznának, hanem az bizonyos, hogy nagyon kedvelik, haszos embernek tartják, hatni kívánnak általa Garibaldira s hízelegnek neki, nehogy eszibe jusson előbbi táborába, a Mazziniéba, visszatérni. El kell egyébiránt ismerni, hogy Türr, mint Nápoly kormányzója, kiváló eréllyel védte a király érdekeit, Garibaldi táborának republikánus „fenegyerekei“ (Hitz-Köpfe) ellen.

November 15. Ebéd Tűnnél. Cosenz, Sirtori, Carini, Sacchi» Winkler is ott voltak a vendégek közt. Carinit áthatva találtam III. Napoleon iránti hálaérzettől; Cosenz és Sirtori sajnálták, hogy a viszony nem javult Cavour és Garibaldi között. Mondták, hogy mindent elkövettek: utat törni a kiengesztelődésre közöttük, de igyekezetük hajótörést szenvedett a kiengesztelhetetlen gyűlöleten» mellyel Garibaldi Cavour iránt viseltetik.

November 16. Éber és Türr ma nálam ebédeltek. Ebéd után néhány nyílt szót intéztem ez utóbbihoz. Megkérdeztem, vájjon alárendeli-e magát a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak? S erre igenlő feleletet kapván, megkérdeztem: vájjon számíthatunk-e reá» hogy az Igazgatóság rendelkezéseihez mindég feltétlenül alkalmazkodni fog? Miután erre is igenlőleg felelt, felvilágosítottam őt működésünk és összeköttetéseink felől; értesítettem, hogy minő megbízást szántunk számára (Szerbia) s megkérdeztem, vájjon kész-e elvállalni? Teljesen késznek nyilatkozott. Beszélgetésünk végével behatólag figyelmeztettem, hogy a mi feladatunk sokkal nehezebb, mint az olaszoké, úgy, hogy minket csak a minden hazafiak együtttartása bíztathat, csak a félig-meddig is biztos siker kilátásával. Felkértem tehát, hogy jövendőben a magyar ügyekre nézve tudtunk nélkül semmit se tegyen, minthogy különben magát a legnagyobb felelősségnek s a hazát a legnagyobb veszélyeknek tenné ki.