Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VI. Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban
♦ 62 ♦ Ezzel elbúcsúztunk. Türr holnap Pallavicini őrgróffal Qenuába utazik. Hadosztályát Sacchi tábornoknak adja át. A magyar légió oda beosztva marad. A Qenuából október második felében 5 hajóval elindított fegyverküldeményből a két első hajó november végén Qalacba megérkezett, mielőtt az emigráció megbízottja oda érkezett volna, s a rakomány eltitkolt tartalma is kitudódott. Couza emiatt igen ingerült volt s a fegyvereket lefoglalta, a harmadik hajót a Sulina torkolatban a törökök foglalták le s a két utolsó .hajót a Feketetengeren űzőbe vették török gőzösök, majd az olasz diplomáciai ügynök visszadirigálta ezekét Qenuába. Cavour — mikor erről értesült — nagyon ingerült szemrehányást tett Pulszkynak, a Magyar Nemzeti Igazgatóság képviselőjének, mert tartott attól, hogy ez Párisban is, Pétervárott is, Bécsben is igen kellemetlen benyomást kelthet s ő nem követelheti ezeket vissza, mint a kormány tulajdonát. Meghagyta ezért Pulszkynak, menjen tüstént Milánóba s kérje meg nevében Türrí: vegye ezt a dolgot magára s jelentse ki, amikor szükséges leend, hogy ő volt az, aki a fegyvereket és ütegeket oda küldte. Nem volt szükség e végett Milánóba menni, Türr tábornok maga jött át Turinba s minden habozás nélkül késznek nyilatkozott az egészet magára venni, maga is elment Cavourhoz, ki vele rendkívül meg volt elégedve. Kossuth még nem volt kellőleg tájékoztatva a fegyverszállítást ért szerencsétlenség nagy hordereje felől s csak sejtelme lehetett róla, amikor Londonból 1860. december 8-án levelet írt Purr-nek. Ebben hivatkozik a Magyarországba vezetendő olasz királyi segítő hadsereg rendelkezésre bocsátása iránt az olasz kormánnyal történt megegyezésre s hangsúlyozza azt a Cavour által is helyeselt eszméjét, hogy ezt a királyi hadsereget Garibaldi vezesse, de ha nem akarná, vagy Dalmáciát kell magára vállalnia, s azt, hogy míg Kossuthék a királyi hadsereggel behaladnak magyar földre, ő Horvátországon át az összeköttetést számukra nyitva tartja, vagy pedig azt, hogy Horvátország elfoglalását (a dalmát partokat is odaértve) s a közlekedés nyitvatartását a királyi segédseregre és hajórajra bízzuk, Kossuthék pedig Garibaldival,
