Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

V. Garibaldi sziciliai expedíciója

37

♦

arra az oldalra sereglettek, ahonnan a kiáltás hallatszott. Garibaldi felugrott a hajóhídra és onnan adta ki a parancsot a mentőcsónak lebocsátására. Egy tiszt és négy ember beleugrottak és ezalatt Garibaldi leszállva a hajóhídról, megállíttatta a hajót. A csónak abban az irányban haladt, amerre az ember eltűnt; a szemek aggodalommal néztek utána. Egyszerre az egyik evezős félretéve evezőjét, belehajolt a vízbe és az embert hajánál fogva megragadta. Egyetlen kiáltás hangzott az összes szemlélőkből: „Él?“ — kiáltották az összes torkok. „Él!“ — felelték az evezősök. „Bravó! — kiáltotta Garibaldi, — az szerencsétlenséget hozott volna reánk, ha belefullad.“ Az embert felhozták a hajóra, ahol megállapították, hogy nem véletlenül esett bele a tengerbe, hanem szándékosan vetette magát bele, amit a tengeri betegségből kifolyó hirtelen téboly rohamában immár másodízben követett el.

Ezen jelenet után Garibaldi „Lombardo“-nak azt jelezte, hogy közeledjék. „Lombardo“ hangtávolságig megközelítette „Piemontot“. „Hány puskád van?“ — kiáltott Garibaldi Nino Bixionak. „Ezer“ — feleié az. „És revolvered?“ „Egy sem.“ „És töltényed?“ „Az sincs.“ Ekkor vették észre, hogy a töltényeket és revolvereket hozó bárka nem adta le rakományát. Ez a válasz gondterhes felhőt borított a vezénylő tábornok különben derűs arcára; egy pillanatig gondolataiba merült és aztán a tiszteket szobájába kérette. „Uraim! Hallották? Sem revolver, sem töltény. A revolvereket azokat tán még tudnók nélkülözni, de mit csináljunk a puskákkal töltény nélkül?... Meg kell szereznünk azt, ami hiányzik.“ „De mily módon? — kérdezték a tisztek. „Én azt hiszem, — feleié a tábornok, — hogy ez csak egy módon lehetséges: megérkezve Talemoneba, már csak 12 km.-re vagyunk Orbitellotól. Valaki közülünk elmegy az erődítménybe és ékesszólása által ráveszi annak parancsnokát a nekünk hiányzó fegyverek és muníció kiszolgáltatására.“ A tisztek összenéztek. „És ha a parancsnok letartóztatja a nála jelentkezőt?“ — mondá az egyik. „Természetes, erre el lehetünk készülve! — feleié Garibaldi. A tisztek hallgattak. — „Jól van, — mondá a tábornok, — van nékem valakim, aki menni fog.“ „De hisz mi mindanyian megyünk — felelték a tisztek. — Ez csak egy egyszerű megjegyzés volt, amit mi mindannyian megkockáztattunk az ügy érdekében.“ „Én máskép fogom fel — mondá a tábornok. —-