Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
V. Garibaldi sziciliai expedíciója
± 38 ♦. Különben ne nyugtalankodjanak. Hol van Türr?“ „A hajóhídon fekszik“ — felelték a tisztek. „Jól van“ — mondá Garibaldii. „Tábornok úr! ameddig a tengeren vagyunk, nie számítson Türre — mondá az egyik tiszt. — Az imént, midőn elhaladtam mellette, elhaló hangon mondá: „Tudod-e, hogy miért vetette a tengerbe magát az a szerencsétlen ördög?“ „Nem“ — feleltem én. „Én tudom! Mert tengeri beteg volt. Ha én beleugrom a tengerbe, eszközöljétek ki a tábornoknál, hogy engem ne mentsenek ki. Ez az utolsó kívánságom és a haldokló kívánsága szent.“ Ezután mozdulatlanul és szótlanul visszaesett.“ Garibaldi nevetésre fakadt és elhagyva a szobát, a félig elalélt emberek között, kik a fedélzeten feküdtek, Türr keresésére indult. Csakhamar messziről felismerte. „Türr! — szólította meg, — majd ha szárazföldön leszünk, mondanivalóm lesz önnek.“ Türr felnyitotta szemeit és kérdé: „Mikor érünk partot?“ „Este“ — feleié a tábornok. Türr nagyot sóhajtva ismét lecsukta szemeit. E pillanatban többet nem tudott tenni Szicíliáért. Talemoneba érkezve Türr jelentkezett a tábornoknál. „Lássuk csak, — kérdé Garibaldi, — el van-e készülve a halálra?“ „Hitemre — feleié Türr — és inkább ezt választom, mint még egyszer tengerre szállni.“ „Jól van, — mondá Garibaldi, — ha el van készülve, úgy vegyen egy kocsit, menjen Orbitello parancsnokához és ékesszólásával szerezze meg a töltényeket, melyek hiányzanak, pedig mondhatom, épp elég hiányzik, azaz egyetlen töltényünk sincsen.“ Türr nevetésre fakadt, „ön azt hiszi, tábornok úr, hogy Orbitello parancsnoka nekem egyetlen töltényt is ad?“ „Mit lehet tudni — feleié Garibaldi. — Próbáljuk meg.“ „Kérek parancsot számára.“ „Hogy képzeli, milyen minőségben adjak én parancsot egy toszkánai erődítmény parancsnokának?“ „Akkor legalább ajánló levelet kérek.“ „0, ha csak az kell, igen szívesen.“ Garibaldi papirost vett elő és a következőket írta: „Higyje el mindazt, amit szárnysegédem, Türr önnek mond és támogasson bennünket vállalkozásunkban, amely Piemont dicsőségére és Olaszország nagyságára történik. Éljen Olaszország! Éljen Viktor Emánuel! Garibaldi.“ Egy negyed óra múlva Türr kocsija az erődítményhez vezető úton száguldott. Megérkezve, tudakozódott a parancsnok után. Giorgini alezredes volt a parancsnok. Hozzámenve — írja Dumas —
