Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
V. Garibaldi sziciliai expedíciója
36 * Garibaldi bajnokai közül legtöbbször emlegeti Tiirr Istvánt, akinek bátorságát, leleményességét, lovagiasságát, nemesszívűségét nem győzi eléggé dicsérni, és sokszor döntő fontosságú szereplését a legmelegebb rokonszenvvel ecseteli. Valóságosan rajong a kitűnő magyar vitézért, akinél a bátorság ritka leleményességgel párosult és aki a legyőzött ellenséggel szemben a legnemesebb lovagiasságot tanúsította minden alkalommal. Oly jó, oly igazságos, oly résztvevő, — írja Dumas — a szíve félig angyalé, félig oroszláné, aki pajzánul nevetgél a bálokon és fájó könnyeket sír a nyomor felett. Bátorságát és leleményességét jellemzi már az expedíció elindulása alkalmával tanúsított döntő jelentőségű szereplése, melyet Dumas következőleg ír le: „Tíz óra néhány perckor Garibaldi elhagyta a Spinola nevű villát és a tengerhez ment, kísérve nagyszámú tisztjei által. Leereszkedve azon a keskeny kis ösvényen, amely a villából a tengerparthoz vezetett, a tábornok ott mintegy harminc barakkot talált, amely befogadta az önkénteseket. A helyszínen leadott jelentés 1080 emberről adott számot. Amint a bárkák megteltek, azonnal indultak is. Az utolsó bárkán, amely elhagyta a partot, Garibaldi tábornok és szárnysegédje, Tiirr tartózkodtak. Az emberek legnagyobb része a mintegy öt órán át tartó tengeri út következtében tengeri betegségbe esett és a bárkák mélyén feküdtek. Egy kis része a fedélzeten volt, egynéhányan pedig alvófélben. Ily körülmények között nehezen ment a bárkák embereinek hajóra való szállítása. Egy ilyen műveletnél, a szinte elkerülhetetlen nagy kavarodásban, egy bárka eltűnt, és pedig az, amely a puskaport, lőgyapotot és revolvereket hozta. Senki sem vette észne az eltűnést, pedig már Talamone-fokánál jártak. Az idő déli 11 óráig elég szép volt. Ezután a tenger elkezdett háborogni. „Piemont“ gőzös haladt az élen, három vagy négy mérföldnyire követve „Lombardo“ által. Garibaldi a valóságban mind a két hajót vezényelte: a sajátját hangjával, Nino>Bixio-ét pedig jelekkel; a fedélzeten sem térkép, sem sextans, sem pedig chronométer nem volt. A tenger mind jobban és jobban háborgott. A legénység háromnegyed része a fedélközön feküdt tehetetlenül; a sirokkó süvített. Estefelé egy éles kiáltás hallatszott: „Valaki a tengerbe esett!“ Egy pillanat alatt mindazok, akik lábra tudtak állni,
