Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
I. Bevezetés
♦ 12 ♦ Ebben az időben éppen fegyverszünet volt, s az ellenfelek tisztjei a hídon barátságosan összejöttek. Amint a piemontiak megtudták, hogy ő magyar, valósággal elárasztották a honvédelmi bizottmány által az olaszországi osztrák hadseregben szolgáló magyar katonákhoz intézett proklamációkkal, s az olasz tisztek igyekeztek őt rábeszélni, hogy pártoljon át hozzájuk. De ő ezt visszautasította, mert nem akarta sem a rábízott állomást elhagyni, sem az ott szolgáló s vele egy véleményen és érzésen levő honfitársait bajba keverni; de másrészt biztosítani akarta, hogy néhánynak közülök lehetővé tegye az ő példájának követését. Visszatérve módot keresett arra, hogy beszéljen mindazokkal, kik vele egy nézeten voltak, felolvastatta velük a proklamációt s megbeszélték, hogyan mehetnének át legbiztosabban a piemontiakhoz, hivatkozva a haza iránti szent kötelességre. Január 19-én az előőrs hadnagyához ment s rendeletet mutatott fel, mely szerint meg van bízva a Buffalorahíd és Magenta közti terület megvizsgálásával, melyet egy hadosztálynak el kell foglalni. A hadnagy szó nélkül áteresztette a hídon. Megérkezve a piemontiekhez, néhány sorban felkérte az előőrs hadnagyát, tudassa jelentésében, hogy magyarok lévén, a törvényes magyar kormány rendeletére s a haza iránti ellenállhatatlan kötelességérzetből elhagyták az osztrák hadsereget. Társait az előzetes megbeszélés szerint éjjel bárkákon átszállíttatta a Ticinon. Az olaszok nagy örömmel fogadták a lelkes kis csapatot s a szárd hadvezér január 24-én megbízta Türrt, hogy a magyarokból alakítson külön magyar légiót s legyen annak a parancsnoka. De őket nem az olasz ügy lelkesítette, hanem az a remény, hogy mielőbb visszatérhetnek a hazába s csatlakozhatnak a magyar hadsereghez. Ügy hitték, hogy Magyarország és az olaszok egyesülve, mielőbb megütközhetnek a közös ellenséggel s biztosan kivívják a két nemzet fügetlenségét. Károly Albert 1849. március 19-én újra fegyvert fogott, de Radetzkytől Novara mellett március 23-án döntő vereséget szenvedett. Kétségbeesésében trónjáról még a csatatéren lemondott és Portugáliába költözött, ahol néhány hét múlva meghalt, fiára, Viktor Emanuelre hagyva örökül az Italia Unita megteremtését, aki 1849. augusztus ó-án Milánóban megkötötte a békét Ausztriával.
