Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
I. Bevezetés
11 ♦ honosokat a magyar alkotmányra, többeket azonnal áthelyeztek magyarországi ezredekbe s ezt neki is megígérték. De a Végzet könyvében másként volt megírva Magyarország sorsa s amikor ránk szakadt a reakció, az Olaszországban rekedt Türr és a többi magyar katonák sorsa is meg volt pecsételve. A helyzet, melybe jutottak, szinte kétségbeejtő volt. Türr a legnagyobb ellenszenvet érezte az olaszok ellen indított harc iránt, melyben részt kellett vennie. Érezte, tudta, hogy ezek igaz, szent ügyért, az olasz nemzet felszabadításáért küzdenek. Az ellenszenv csakhamar valóságos borzalommá vált benne, amikor tanúja lett annak a hihetetlen zsarnokságnak, annak az elképzelhetetlen kegyetlenségnek, mellyel az osztrákok ezzel a boldogtalan olasz néppel bántak s amelyben ő is kénytelen volt részt venni, hacsak nem akart saját vesztére törni. A nap-nap mellett előforduló botozásokon, főbelövéseken, ezeken a szörnyűségeken föllázadt nemesen érző szíve s a szégyenpír futotta el arcát, ha egyenruhájára tekintett. Ebben a lelki állapotban jutott el hozzájuk a hír, hogy az ő imádott hazája fegyvert fogott törvényben biztosított szabadsága védelmére. El lehet képzelni az ő nyugtalanságát, kegyetlen helyzetét, mikor ott kénytelen harcolni saját hazája s a nemes olasz nép elnyomója hadseregében. Sokkal távolabb voltak a hazától, semhogy — szökve bár — hazasiethettek volna. S ki tudná azt ma el is gondolni, minő érzelmek viharzottak ezekben a leláncolt Prometheüsökben, mikor tudták, hogy veszélyben a hon s ők azok ellen kénytelenek fegyvert fogni, kik szintén szabadságukért küzdenek s még hozzá a közös ellenség hadsoraiban. A kötelesség, az eskü éles ellentétbe jutott a honfitűz, a szabadságért rajongó lélek legszentebb érzelmeivel. Végre is győzött a szabadság Géniusza: Türr István hadnagy 1849. április 19-én otthagyta az osztrák hadsereget s átpártolt az olaszokhoz. S ezzel megkezdődött az a hosszú, szinte csodás változatokban gazdag legendás pálya, melynek Türr hőse lett. Az alkalom ugyanis csakhamar megjött a kényszerhelyzetből való szabadulásra. 1849. január 17-én, mint az osztrák előőrs parancsnoka ki lett rendelve a Ticinon levő Buffalora-hídhoz, melynél a folyó átellenes partját piemonti katonák tartották megszállva.
