Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
IX. Magyarország gazdasági föllendítésére irányuló működése
98 ± víziút eszméjének a magyar politikai és közgazdasági köröket is megnyerje, 1881-ben egy nagyobb, főként képviselőkből álló társaságot (köztük volt gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Sándor is) levitt Fiúméba. Jamnice fürdőhelyen nagy lakoma volt, melyen a horvát urak is megjelentek. A magyarok és horvátok — amint Türr észrevette — teljesen idegenül nézték egymást. Az első felköszöntőt Türr mondta horvátul, ö ugyan — mint nekem elbeszélte — csak éppen annyit tudott horvátul, amit 1848-ban a Ferenc Károly ezredben szolgált horvát legénységtől — Olaszországban — ellesett. De hát érezte, hogy a horvát barátságért, a horvátok fölmelegedéseért kell valamit tenni, s ezért az ő szokásos vakmerőségével katonásan kivágott egy horvát dikciót. A horvát szó gyújtott. Kovacsevics alispán — aki túlzó horvát hírében állott — magyarul válaszolt és szavait viharosan zsiviózták még az ellenzéki szellemű horvátok is. Így szolgálta Tiirr — az ország jól felfogott érdekében — a horvát-magyar barátságot, amit politikusaink — az ország nagy kárára — könnyelműen elhanyagoltak. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium a Vukovár— samáci csatornának 1881-ben benyújtott tervére 1883. november havában válaszolt. A tervezetek részletes elbírálása után a miniszter kijelentette, hogy a tárgyalt hajóút előállítására nézve előterjesztést kelletvén tennie a törvényhozáshoz, Türr beleegyezése reményében a Vukovár—samáci csatornáról beterjesztett terveket addig visszatartja, míg a kormány előterjesztése a törvényhozás által tárgyaltatni nem fog. Nem is tárgyaltatott s Türr nagy költséggel készült tervei is végleg megfeneklettek a minisztérium irattárában, s az intéző körök közönyösségén és nemtörődömségén hajótörést szenvedett Türr-nek a hazai csatornázás érdekében éveken át kifejtett lelkes akciója — soha helyre nem hozható kárára Magyarország gazdasági fejlődésének. A Türr által javasolt szállítási adót később a kormány, illetve a törvényhozás behozta ugyan és pedig nemcsak a vízi, de a vasutakra is, azonban esze ágában sem volt, hogy a Türr eszméjének kisajátítását azzal honorálja, hogy a vízi szállítási adóból befolyó, évenkint több százezer koronára menő összeget a Türr javasolta csatornák létesítésére fordította volna. S hogy ez a mulasztás
