P. Szojka Emese: Néprajzi csoportok Baja környékén. Vezető a Türr István Múzeum néprajzi állandó kiállításához (Baja, 1990)
flóderozott, matricás szekrények a távolabbi Kalocsán és Dunaszekcsőn is megtalálhatók. A festett szekrények legkorábbi darabjai a németek lakta Nemesnádudvarról kerültek gyűjteményünkbe, évszámos példányai a múlt század első feléből származnak. A múlt század végétől kezdődően a városi, mezővárosi festőasztalos-központok veszítettek korábbi jelentőségükből, országrészekre kiterjedő vásári vonzásukból. Helyükbe fokozatosan a falusi asztalosműhelyek léptek, melyekben polgári módra, egész szobát berendező hálóegyüttesek készültek. Kezdetben a tehetősebb családok rendelték meg leányaiknak hozományba, majd később szélesebb körben is általánossá vált. Bajai ötvösmunkák A korábbi évszázadokban az ötvösök többféle anyagból, változatos technikával készítettek ékszereket, használati és dísztárgyakat a különböző társadalmi rétegek számára. A XIX. század végére szakosodott a mesterség arany- és ezüstművesekre. Ebben az időben a vidéki mesterek jobbára már csak ékszereket készítettek. Századunkban a hanyatlás jele, hogy az ötvösök egyben órásmesterek is voltak. Baján az ötvösök sajátos színfoltját jelentették a helyi kézművességnek. A múlt század közepén négy aranyműves dolgozott a városban, azóta több nemzedékről is tudunk, a legkorábbról közülük Hausenblass Alajos, Schönberger András, Sepp Ferenc nevét ismerjük. A század fordulójáról Fellner József, Gebhardt Dezső, Seile Ferenc, a legutóbbi időkből Gebhardt-Gesztes Jenő, Petrik Károly, Pallós László, Bacsányi József és Tímár Lajos tevékenységéről tudunk. Nyakékeket, gyűrűket, fülbevalókat és gombokat készítettek ezüstből, aranyból a környező falvak parasztsága számára. Elterjedt volt a pénznyakékek viselete. Hosszan tartó divatja az itt élő délszláv népek ízlését tükrözte. A múlt században a „rác nők” jellemzőjeként emlegették, hatásukra vált a többi népcsoport körében is kedveltté. Jegyajándék, a reformátusoknál konfirmációs ajándék volt. A módos bunyevácok vagyonuktól függő mértékben aranypénzekből, húsz- és százkoronásokból fűzettek láncot az eladó leány hozományaként. A bunyevác legények az aranypénzekből gombot csináltattak vőlegényingükre. Az értékes, aranyból készült ékszerek anyáról leányra szálltak, napjainkban is része a menyasszony hozományának. Új divat, hogy az aranyhúszasokat fülbevalónak, a szeferinnek nevezett százkoronást medalionnak alakíttatják át. Az ezüstlázsiások, a népviselet hanyatlásának időszakában, a bunyevácoknál tűntek fel utoljára a pünkösdi király24
