P. Szojka Emese: Néprajzi csoportok Baja környékén. Vezető a Türr István Múzeum néprajzi állandó kiállításához (Baja, 1990)
nék szertartási öltözetében és a farsangi prélókon. Napjainkban már csak a hagyományőrző táncegyüttesek színpadi ruháin láthatjuk az egykor divatos pénzláncokat. Vidékünket ellátó háziipari készítmények Az ország eltérő földrajzi adottságú tájai között az évszázadok során természetes munkamegosztás alakult ki, ami a különböző áruk cseréjében öltött formát. A kereskedelmi kapcsolatok fő irányvonalai a hegyvidéki területek és az Alföld települései között jöttek létre. A megművelhető földben szűkölködő hegy- és dombvidékek lakossága elsősorban famunkával kereste meg vagy egészítette ki jövedelmét. Falvak, olykor egész falucsoportok népe szakosodott egy-egy eszköz, fatárgy készítésére. A háziipari keretek között előállított termékeket rendszerint szekerekkel szállították távoli települések vásáraira, máskor faluról falura házalva terményért, gabonáért cserélve történt az értékesítés. A történelmi Bács-Bodrog vármegyében Apatin (Apatin - Jugoszlávia) volt hires háziiparáról. A megye legnagyobb kendertermelő és -feldolgozó helye volt, ahol a betelepített németek honosították meg a rokkakészítést. A jellegzetes, fekete színű kecskerokkák a Ferenc-tápcsatornán, vízen szállítva jutottak el a Baja környéki falvakba az első világháborút megelőző évtizedekben. A városok, jelentősebb települések délszláv (szerb, sokac, bunyevác) asszonyai eladásra szőttek gyapjúból kötényeket, takarókat, szőnyegeket. Nevezetesek voltak a szabadkai bunyevácok és a sztapári (Stapar - Jugoszlávia) szerbek gyapjúszőttesei. A Tolna és Baranya megyei németség háziiparosai számos használati tárgy előállítására szakosodtak. Elsősorban faárut, színesre festett rokkákat, gyékényfonatú székeket és szerszámnyeleket faragtak. Zala megyei és bakonyi készítőhelyekről származtak a mezőgazdasági munkákban használatos favillák, melyeket a bajai Péter-Pál- és Antal-napi búcsúkban árusítottak. A fában gazdag felvidéki és erdélyi területről szekerekkel érkező árusok gabonáért cserélték termékeiket. A Gömör megyeiek ácsolt ládákat, az erdélyi „dézsások” kantákat, köpülőket és más dongásedényeket. A felvidéki habán telepeken készült kerámiák, az ausztriai és dél-csehországi tükör- és üvegképek, a fekete-erdei festett falapos órák, valamint a német nyelvterületekről származó díszdobozok a dunai kereskedelem útján jutottak el a Baja környéki falvakba.
