P. Szojka Emese: Néprajzi csoportok Baja környékén. Vezető a Türr István Múzeum néprajzi állandó kiállításához (Baja, 1990)
Falusi szőttesek és textilmunkák Kendermunka A kender termesztése és feldolgozása vidékünkön általános volt, mindegyik népcsoportnál megtalálható. Már a múlt század elején nevezetes volt a bácskai kender. Nagy mennyiségben, külhoni kivitelre azonban csak Apatinban (Apatin - Jugoszlávia) és a délebbre fekvő községekben termesztették, a Baja környéki falvak paraszti gazdaságaiban a házi szükséglet igényeit nem haladta meg. Néhány évtizeddel ezelőtt a dusnoki asszonyok fonalfeleslegüket még a bajai piacon árusították feldolgozott állapotban, motringokban. A tavasszal elvetett növényt a száraz, meleg hónapok folyamán készítették elő fonásra. A gyökerestől kinyűvött kendert szárították, áztatták, majd újabb szárítás után törték és tilolták. A két ember működtette lábhajtós, kölyüs törőt legtovább a dusnoki rác-horvátok használták. Korábban elterjedtebb volt ez az eszköz, ismerték a környéken másutt is. Utóbb általánosabbá vált az a gyakorlat, melynek során csak tilót alkalmaztak. Első munkamenetben nagyobb csapásokkal törték a kendert, majd azután dolgozták meg kellő finomságúra a rostokat. A deszkás szerkezetű, hármas vágóélű, hatékonyan működő tilótípust a németek honosították meg ezen a környéken. Ezt a formát vették át helyenként a velük érintkező magyarok és bunyevácok. A kendert további puhításra malomba vitték. Csátalján, Gádoron és Bezdánban (Gakova, Bezdan - Jugoszlávia) működtek lóval hajtott kendermalmok. A kenderszálak minőség szerinti osztályozása gerebenezéssel történt. A rostfésűk közül a régebbi, szegsoros típussal a bunyevácok dolgoztak, az újabb fejleményű, szegrózsás gerebent használták szélesebb körben. A finomságuk alapján elkülönített rostszálakat fonallá sodorták. Ennek a munkafolyamatnak régebbi eszközei a guzsaly és az orsó voltak. Ezt váltotta fel a termelékenyebb, újabb találmány, a rokka. Használatát a németek terjesztették el a Baja környéki falvakban, s az eszközváltás a múlt század második felében történt. Orsóval, guzsallyal legtovább a sokacok fontak. Egy sajátos guzsalytípust alakítottak ki, amellyel a gyári pamutfonalat sodorták át. Az így nyert fonalból szőtték a fodrozódó felületű vásznat. A sokac férfiak maguk faragták, kézi eszterga segítségével munkálták meg az orsókat és a guzsalyokat. A feltekert kendert ólomból öntött, illetve csontból vagy szaruból faragott tűkkel szorították össze. Az orsóról vagy a rokka csévéjéről lekerülő fonalat motollafára, 19
