Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)

első madaras festményét. Mór Gyurka, a Radece papírgyár képviselője, aki mostanság finom finn papírokban utazik... Közben húga, aki művészettörténetet tanult, nyelveket be­szélt, Milánóba került, titkárnője lett, szimultán fordítója egy tűzoltó­felszerelést, tüzoltókocsikat, tüzoltóhabokat gyártó cégnek... Anyja is Milánóba költözött. Attól kezdve Nemes István is rendszeresen ingá­zott Újvidék és Milánó között. Csak Ljubljanában állt meg mindig egy kicsit, öccsénél, aki meg ott él. Majd 20 éve ingázott már így István, megtanult olaszul, meg­ismerkedett az olasz művészekkel, összebarátkozott egy olasz szob­rásznővel, aki Szardínián dolgozott (betonvasból készített óriás madár­fészkeket)... A közeledő háború megakadályozta ebben az immár életfor­mává lett ingázásban, így, hogy tovább ingázhasson Szlovénián, Itálián át, elhatározta, Magyarországra költözik. Előbb körbeutazta azt. És István: Baját választotta. Mert Baja még mindig Bácska (Észak-Bácska), pontosan félúton van Újvidék és Pest között - mert közben Pest is fontos lett számára -, valamint az is szerepet játszott Baja esetében, hogy vegyes lakossága van: bunyevácok, svábok; meg képtára is van ott a legnagyobb magyar vándorfestőnek, Nagy István­nak, meg sok más festő is élt, él Baján... Baja befogadta, ugyanis István mindenhova bekopogott, mint Mácsvában, minden műhelyben hajlandó volt fújtatni... így tehát folytathatta itáliai utazásait, milánói, illetve hát szardíniái életét is, mert mondanom sem kell, István máris őslakó, baleár lett, azonosult pun, római, vandál, bizánci, szaracén, pisai, spanyol, osztrák nyomokat viselő történelmével satöbbi. Említettem Pestet, ugyanis, mint meséli, közben felkarolta a természetfestők egyesülete, az Altamira. Közel került Szemadám Györgyhöz, aki egyik megnyitószövegében szent képeknek, ikonok­nak nevezte Nemes István munkáit. Közösségre talált: Murayt említi, Szunyoghy Andrást, Varga Pált, Mráz Jánost - neki is neve lett, jóllehet ahogy látom, a vadászfestőkkel nincs mindig kibékülve... István madaras képeivel ismerkedem. Hónapokig dolgozik egy-egy madáron. Azon, ahogyan a kócsag fehér spirálba tekeri ma­gát. Járásszéli tanyám mellett, a Görbe ér partján én is sokat üldögélek

Next

/
Oldalképek
Tartalom