Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)
kócsagokkal szemben, várjuk egész nap, melyikünk mozdul, lebben előbb... Egy nyírfajdkakast mutat, kis, erős csőr, kis, akárha deformált, különös bíbor taréj, a taréj misztériuma, hátul furcsán bontott, fehér farokkal, mintha a csendőrök már mind kiszedték volna maguknak a hetyke tollakat, jóllehet - igazít ki - ez egy északi madár... És a hóbagoly. Arca. Emberarca, amelyet Brehm a szamojédeknél tanulmányozott. .. Igen, az arca, mert a többi részét maga a papíros fehérsége adja, ugyanis a két közeg azonos, áttűnik egymásba, tiszta fehér... Elmesélem Istvánnak az én esetemet a madárfestészettel, noha ismereteim, a flamingó és a szajkó (különösen a Garullus Infaustus) - ábrázolását, némi galambászatot (mikor a röptetett galambok eltűnnek egy pillanatra, illetve, ahogyan egy galambász ismeri az égben dobogó lényüket), Beney Zsuzsa Hogyan figyelte Koffián a madarakat? című gyönyörű esszéjének nagy hatását (igyekeztem ezt az egyik legszebb magyar esszét a figyelem központjába helyezni, látom a fiatalok már mind ismerik), apám, a vadász véres fácánkakasait, foglyait, fürjeit kivéve, semmisnek mondhatóak. A madárfestészet tulajdonképpen nem létezett számomra. Ám egy napon azt vettem észre, kedves barátaim albérleti lakásában egy nyers olajkép nem enged nyugodni. Újra és újra szemügyre vettem. Ha meglátogattam barátainkat, minden alkalommal úgy ültem, hogy szemben legyek a képpel. Lassan már egy pillanatra sem tudtam levenni tekintetemet róla. Egy halászsas csap le azon a képen az óceán harsányan felkorbácsolt hullámai közé. Egy minden tekintetben érdektelen, romantikus, úgy is mondhatnám giccs kép... Akkor miért nem enged, tűnődtem, ám a kérdésre sosem tudtam választ találni. Barátaim kérésemre kifaggatták a háziasszonyukat a kép kapcsán. Azt mesélte nekik, hogy a háború alatt egy magas rangú orosz tiszt lakott náluk, aki festegetett, aki Berlin felé nyomulva sem hagyta abba a festegetést. Na mármost a férje évek óta őrzött egy újságkivágást, amelyen egy vadászó halászsas volt látható. Előkereste és megkérdezte az orosz katonatisztet, nem festené-e le neki azt a madarat. A magas rangú orosz katonatiszt örömmel vállalta a megbízást. Persze én még mindig nem értettem semmit. Már el is feledkeztem a képről, amikor Stockholmban járva, a Nemzeti Múzeumban egy kép előtt álldogáló, magas úriemberre mutattak. Még nemigen láttam embert így nézni képet. Azt mondták, 9
