Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)
A diploma megszerzése után egy dán lánnyal Izlandra készült, de a hódsági gimnázium rajztanáraként ébredt fel. Aztán katonaság következett Postojnában; olykor úgy tűnik nekem, még ma is a postojnai barlangot festi... Alighogy hazaérkezett, véletlen rábukkant egy apróhirdetésre, ahol rajztanárt kerestek Mácsvába, új tanárokat verbuváltak, mivel a régieket, mint csetnik-gyanúsakat komplett elbocsájtották. A falu fele csetnik volt ugyanis, a másik fele meg partizán. Felült a buszra, és akárha a világ végére, Mácsvába utazott: Badovinciben lakott, de gyalog átjárt Klenjebe, Salas Cmobarskiba, ugyanis ott is tanított, illetve ha előbb talált érkezni Salas Cmobarskira, meséli, a szomszéd kovács műhelyében fújtatott, kovácsként is számon tartották. Kijárt a Drinára, ahol egy vízimalomban rajzolt, halakat fogott, ruszlit készített, kézzel mosott, a mácsvai asszonyok nem győzték csodálni fehér ágyneműit... A mácsvai emberek különben kissé deformáltak voltak, golyvásak, ugyanis jódszegény volt a víz. Valójában valami metilalkoholos pálinkán éltek... Egész opust rajzolt róluk, de a mácsvai opusa valamiféleképpen a temerini művésztelepen maradt, azóta sem tud a sorsa felől. Bogatic volt a központ, meg Sabac, Loznica, Banja Koviljaca, a Drinán túl meg Bjeline volt még a térség fontos városa... Mácsvából István Cortanovcira meg Maradékra került, két napig az egyik, három napig a másik iskolában tanított - Maradékon magyarul. Busszal, gyalog, vonattal járt Újvidékről. Akkor műszaki szerkesztőnek ment az újvidéki Magyar Szóhoz, ahol Gordos és Szombathy Bálint vezette be a mesterség rejtélyeibe. Később az első független hetilapban, a Napló ban is dolgozott, én valójában ott ismertem meg közelebbről, jóllehet a Horváth-gyerekeknek köszönve már Bácsordason is találkozhattunk, mindent tudtunk egymásról, egymás világáról ... A nyomda mellett a Tankönyvkiadónak is illusztrált még akkortájt. Szintén a Horváth-gyerekeken keresztül ismerte meg Mikes Györgyöt, a tudós biológust (aki Zentán mellesleg az én igazgatóm, tanárom is volt), valamint Sóti Jólet, Mikes asszisztensét; akkor készítették elő épp a Vajdaság enciklopédiáját, és Istvánt kérték fel, fesse meg Vajdaság madarait... Madárfestő lett; emlékszik, meséli, Mór Gyurka vette meg 7 I
