Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)

a svéd király. A képem előtt állt. Mondták, madárfestő maga is. És ez nagyon meghatott akkor engem. Egy ország, amelynek madárfestő a királya... Türelmetlenül vártam, hogy továbblépjen a király, akit - mon­danom sem kell — senki sem kísért, és ahogy továbblépett - mint je­leztem - egyszer csak halászsasom előtt találtam magam. Elámultam. Első megjegyzésem az volt, hogy az a magas rangú orosz katonatiszt nem is olyan rosszul oldotta meg a feladatot, biztosan maga is madár­festő lehetett, vagy legalábbis erdőfestő, amelynek ugye, nagy hagyo­mánya van Oroszországban. Barátom nem csodálkozott, hogy éppen e kép előtt álltam meg. Azt mondta, az egyik legnagyobb svéd festőről van szó. Festőmet, hajói emlékszem, Bruno Liljeforsnak hívják, akiről Robinovszky Máriusz azt mondja, hogy annak idején volt bátorsága égszínkékre festeni a havon az árnyékot. Meg azt, hogy a svéd havas felfedezője, meg hogy a japánoktól tanult... És kiadványokat mutattak arról, hogy Svédországban (minden bizonnyal egész Skandináviában) egy külön művészi ág a madárfestészet. Külön életforma. Ezek a ma­dárfestők szűz vidékekre vonulnak a madarak közé... Sajnáltam, hogy nem volt időm jobban megismerni őket, netán ki is vonulni egy időre közéjük, napokig, hetekig figyelni egy-egy vadludat. Emlékszem, ak­kor egy pillanatra nagyon izgatni kezdtek ezek a festők, akik a japánok­hoz kötődve, merész hajósok, nagy ívben kikerülték az egész európai festészetet, izgatni az ő megsejtett szűz, mélyhűtött minőségeik, s azon tűnődtem, nem túl sok időt töltöttem-e el én a magát dühös gesztusok­kal szaggató, bombázó, át- és átrajzoló, magát le-letörlő művészetünk­kel... Nemes István festészetének átváltozása a hóbagoly által tör­tént. Magam is a hóbagoly által kerültem belülre, jóllehet azt nem tud­tam, nem tudom, hová is... Mert az igazi átváltozása István életművének nemesi fes­tészetté, nemesi közeggé válása - mert valójában közegről van szó, angyali közegről - egyértelműen, természetesen a papírhoz kötődik, a papír leikéhez. Mintha István nem is mozdult volna ki a gyerekkor nyomdájából, amely nála, aki fél életét nyomdákban, a halk szedő- és nyomdagépek, a néma ólom közegében töltötte, amely az ő számára valójában a gyerekkor temploma volt (én dolgoztam volt Istvánnal a 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom