Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)

meg is halt. Éllenben Jelky újra meggyógyult, és megvárt egy másik holland hajót Kínából, Serres nevűt, amelyen feleségének unokatestvére von Forst úr volt a kapitány; ez valóban hamarosan odaért, Jelky ezzel 1777. május 6-án újra útnak indult, és augusztus 30-án befutott rajta Amsterdam kikötőjébe.

Innen Anglia felé indult, hogy apósát, aki 1762-ben Batáviából hazájába visszatért, meglátogatta. Rövid tartózkodása után újra Amsterdamba tért vissza, és folytatta útját Bécs felé, ahova a hamarosan eltávolodó év október 2-ik napján elért és bátyja házába, ahol még most is tartózkodik, betért,

Itt érte mindkét fejedelem legnagyobb kegye, hogy előttük megjelenhetett, és őkegyelmességeiknek elmesélhette eseteit, miközben alkalma volt néhány Indiából hozott különleges darabot alázatosan lábaik elé helyezni, ami ellenében egy arany éremmel és arany dohány szelencén el ajándékozták meg.”

Öt év múlva, 1784-ben Budán és Pozsonyban jelent meg ugyancsak németül az új kiadás.11 Az előző szószerinti közlése után az ismeretlen író kiegészítette a történetet Jelky utolsó éveivel:

„Németország fővárosában a tartózkodás szeretett bátyja oldalán hamarosan unalmassá vált részére. Hazáját látni volt vágyainak célja; hogy ezt teljesítse 1778-ban elutazott Bécsből Magyarországra; végül szerencsésen Budára ért és elhatározta, hogy hátralévő napjait néhány rokonánál tölti. Teljes nyugalmához, házi gondjai elűzéséhez hiányzott egy résztvevő nő, — mégegyszer megházasodott, ebből a házasságból egy fia született; és örült életének. De a sok nehézséget kiállt, legyengült test napról-napra gyengült, a tüdőbaj teljes erővel megtámadta és rövid betegség után 1783. karácsony havának 6. napján, életének 46. évében elrabolta életét. Az elhunyt képe örököseinek és barátainak szívében kitörölhetetlenül megmarad. Csendes megemlékezéssel fogják mindenkor áldani e derék elhunytnak hamuját,”

1791-ben az életrajz magyarul is megjelent: „Jelky Andrásnak egy született Magyarnak történetei. Aki, minek utánna sok szerentsétlen eseteken, hajó töréseken, raboskodáson, és a vad emberek között életének külömbféle veszedelmei által ment volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott. Magyarba foglalta Sándor István. Győrött Streibig József betűivel. 1791.”12 Bár a fordítás nagyon ízes, mégis szinte szószerint ragaszkodik az 1779-es kiadáshoz, s ott is ér véget, ahol az, tehát a budai évekről már nem szól.

2

17