Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)
pattal. Ide megérkezve utasították, hogy egy másik hajót, mely szerecsendióval és más áruval volt megrakva Amhoine (ma: Amboina) szigetére, és onnan ismételten egy másik szegfűszeggel megrakott hajót tovább kísérjen Ternate szigetére, ahol a hollandoknak néhány erődjük volt. Jelkyt itt a legénység közé taszították. A hollandok Ternate, Molyr, Machiam és Gilolo szigetek királyaitól évente nagy mennyiségű szegfűszeget kaptak, mely áruval, a többi nemzeteket kizárva egyedül ők folytattak fölöttébb előnyös kereskedelmet. Látták, hogy a szegfűszegfák napról-napra sokasodnak, és attól tartottak, hogy ezt az árut idővel más nemzetekkel is meg kell osztani. Ezért szerződést kötöttek ezekkel a királyokkal, hogy a felesleges fákat kiirtják, és minden kivágott szegfűszeg fáért 12 forintot fizetnek. Ezen feladat végrehajtásának biztosításához Jelkyt 24 hollanddal és 140 mórral odarendelték. A vezető tudatlansága miatt azonban tévedésből az ismeretlen határon átmentek egy barbár király birodalmába, ez a vidék a pápuáknak (Papous) nevezett feketék birodalma volt. A barbárok mindenfelől nagy tömegben összefutottak és megtámadták őket; indiánjai, akik a futásban messze legyőzték az európaiakat, elmenekültek a tüskés bozóton át, viszont a legtöbb hollandot lemészárolták, de kilencet elfogtak, és azonhelyben egymástól elkülönítették őket. Jelkyt, aki az utóbbiak között volt, átadták az ország egyik legelőkelőbbjének, és egy olyan börtönbe zárták, mely inkább egy ketrechez hasonlított. Másnap ennek az előkelő indiánnak az alig 16 éves leánya odajött a börtönhöz, nagyon megnézte Jelkyt, és úgy látszott, hogy sorsa nagyon meghatotta. Végül jelekkel értésére adta, hogy hamarosan feldarabolják és elfogyasztják. Jelky térdreesett és segítségét kérte. A lány értésére adta, hogy gondoskodni fog róla, ha jóindulatát ellenszolgáltatással hálálja meg. Jelky örök szerelmét és háláját ígérte meg. A kilencedik napon újra meglátogatta a fekete leány, vigasztalta, és biztosította a közeli segítségről. Éjfélkor hirtelen kinyílt a börtön ajtaja, a leány lépett be két indiánnal, kézenfogta öt, és egy keskeny gyalogúton egy erdőn keresztül egy folyóhoz vezette, ahol már egy hajócska volt előkészítve. Beszálltak és lefelé ereszkedtek, s a két indián evezett. Már elég messzire jutottak, és nem voltak már messze a tengertől, amikor egy ritkás rétegezésű mocsárban félrekormányoztak, azon áthajtottak, és végül egy sekély vízre találtak. Jelky és a lány átlábolták, a két fekete azonban áthúzta a hajócskát, és az áthúzás által lenyomott nádat újra feligazították, hogy ezzel eltüntessék menekülésük útját. Végül 13
