Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Bánszky Pál: Nagy István festészete és a népművészet
mányozza a nép kultúráját, művészetét. Ennek az igénynek egyik fontos mozgatója, hogy az ősi, archaikusabb állapotok fennmaradása szükségszerűen a kultúra alacsonyabb fokán — viszonylag tiszta formájában — érhető tetten. Ennek a friss, tiszta levegő utáni vágynak napjainkban is tanúi lehetünk. Kortárs képzőművészeink is megkülönböztetett érdeklődéssel fordulnak a népi kultúra és a folklór gyöngyszemei felé. Ez a körülmény is indokolja, hogy általában is és most konkrétan Nagy István festészetén keresztül, a népművészet hatásának vizsgálatára koncentráljunk. „Az a kérdés most már — írta 1931-ben Bartók Béla,1 hogy miként nyilvánulhat meg a paraszt-zene hatása a magasabb műzenében?” S válasza a következő volt: Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül, vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még élő- és utójáték közé foglaljuk ... Az ilyen népdalfeldolgozásoknak kétféle, egymásba határvonal nélkül átmenő típusát figyelhetjük meg. Az egyiknél a kíséret és az elő- utó- vagy közjáték másodrangú dolog; nem más, mint keret, amibe a fődolgot: a parasztdallamot belé illesztjük, mint a drágakövet a foglalatába. A másiknál éppen fordítva: a parasztdallam csupán a mottó szerepét játsza és a fődolog az, ami köréje és alája helyeződik. A kétféle típust számtalan átmeneti fok köti össze; néha nem is lehet eldönteni, melyik elem uralkodó a feldolgozásban. Az azonban mindenkor nagyon fontos, hogy az a zenei köntös, amelybe a dallamot öltöztetjük, a dallam karakteréből a dallamba nyíltan vagy burkoltan mutatkozó zenei sajátosságokból legyen levezethető, illetve, hogy a dallam és minden hozzáadás elválaszthatatlan egység benyomását keltse.. A paraszt-zene hatásának más fajta megnyilvánulási módja ez: a zeneszerző nem használ fel valódi paraszt-dallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen paraszt-dallam-imitációt. Lényeges különbség e közt és az előbb leírt mód közt tulajdonképpen nincs . . . Végezetül még egy harmadik módon mutatkozhatik a parasztzene hatása a zeneszerző műveiben. Ha tudniillik sem paraszt-dallamokat, sem paraszt-dallam-imitációkat nem dolgoz fel zenéjében, de zenéjében mégis ugyanaz a levegő árad, mint a paraszt-zenéből. Azt lehet mondani ilyenkor: a zeneszerző megtanulta a parasztok zenei nyelvét és rendelkezik vele oly tökéletes mértékben, amilyen 1 Első megjelenése a „Budapesti előadások”-ban: Üj Idők 1931. Az idézet Bartók összegyűjtött írásaiból I., Zenemű Kiadó Bp. 1966. 676-679 p. 54
