Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Bánszky Pál: Nagy István festészete és a népművészet
NAGY ISTVÁN FESTÉSZETE ÉS A NÉPMŰVÉSZET A „két kultúra” viszonyának, közelebbről a magas művészet és a népművészet kapcsolatának elméleti tisztázása — túllépi mostani témánk kereteit — annál is inkább, mivel ez a kérdés élő képzőművészetünknek is egyik sarkalatos problémája. Már a terminológia körül is nagy a zavar. Szokásos használatuk félreértésekre is okot ad. A „magas művészet” fogalma kimondatlanul is azt sejteti, mintha a professzionista körülmények között születő művek „származásuknál fogva” eleve értékesebbek lennének, holott ez egyáltalán nem szükségszerű. Pl. a szatmárcsekei temetőben Kölcsey Ferenc klasszicista stílusú síremléke, mint a magasművészet egyik terméke nem mondható értékesebbnek, mint a település közösségi ízlése által determinált kopjafa-erdő, ami az említett síremléket körülveszi. A „népművészet” fogalma azonban még összetettebb problémákat takar. A közfelfogás ezzel a fogalommal szinte kizárólag a XIX. század tárgyi emlékanyagát, vagy méginkább a ma divatos, cifrálkodó szuvenír-népművészetet jelöli. Kirekesztődnek belőle a hétköznapok használati eszközei, általában a legarchaikusabb rétegek, s ezeknek a helyét is többnyire egyoldalúan az ünnepnapok díszes tárgyai foglalják el. Márpedig a művészeten kívüli szférákat, a mindennapok dísztelen használati eszközeit sem lehet figyelmen kívül hagyni a népi kultúra hatásának, az ethnikainemzeti karakter jellegadó vonásainak a kitapintásánál. S még egy sajátosság, amelyet e fogalom nem tükröz: a Közép-Európa-i népek művészetének, kultúrájának azt a kölcsönhatását, melyet tudományos igényű vizsgálatok meggyőzően bizonyítottak, s így e szempont érvényesítése nélkül a magas művészet és a népművészet kapcsolatának vizsgálata szintén nem lehet kellően eredményes. Nem helyénvaló most még kísérletet sem tenni új fogalmak alkotására. Az eddigi értelmezésből azonban — témánk szempontjából is — következik a népművészet fogalmának, az ethnikum horizontjának a kitágítása. Minden megújhodást kereső kor — Magyarországon először a felvilágosodás, majd a reformkor — fokozott érdeklődéssel tanul-Bánszky Pál 53
