Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Tóth Antal: Nagy István úgynevezett "Bakony korszaka"

fokozatot megszünteti, vagy nagy mértékben lecsökkenti. Határozottan úgy tűnik, hogy a jelenségek kétdimenziós síkba való átírása a törekvése. Sajátos átmeneti megoldást teremt ezzel a centrális és a képi jeleket egymásfölé rendező perspektívarendszerek között. Ez utóbbi komponálási elv fokozott érvényesülését azzal is elősegíti, hogy eltekint az atmoszférikus hatások, a levegőperspektiva érzékeltetésére szolgáló valőrők használatától. Minden részletét a képnek egyforma valőrértékűnek festi. Az is igaz, hogy ezeket az újszerű térmegoldásait mindig „megokolja”: rálátásos domboldalai szinte maguktól kínálják fel a síkokba és egymás fölé tagolás lehetőségét. Ugyanekkor a Bakony-képeken betartja a centrálperspektíva szabályainak értelmében azt, hogy a téri mélység, a távolság növekedésével csökkennie kell a dolgok látszatméreteinek. Csak évek múlva jut el addig, hogy ezt a regulát is elveti.

Nagy István a képelemek és kompozíció tömörítésével, a tér egyszerűsítésével rendkívül világos, tisztán áttekinthető monumentális formaképzéshez jut el. Festészetében az erre való törekvés már régtől fogva érzékelhető, néhány kimagasló művében maradéktalanul kifejezésre is jut, de — a huszas évek közepén alkotott portrék kivételével — csak ezeken a képeken válik egy teljes képcsoport, egy egész korszak, legjellemzőbb tulajdonságává. Hogy mennyire tendenciaszerű ekkor Nagy Istvánnál a monumentális formaalakításra való törekvés, közvetve az is példázza, hogy megnöveli képeinek méretét.17 A szószerint is megnagyobbodott formákat, felületeket kemény, rajzos duktusokból kialakított, sötétszürkékbe, feketékbe bújtatott színes faktúrával fedi. Csak egyfajta anyagszerűség érzékelhető a Bakony-műveken, a még csak most igazán „kő tulajdonságú” pasztellé.18 Ez alól az anyagkezelés alól nincs kivétel, tekintet nélkül arra, hogy mi is a képek témája: táj növényzettel, állat vagy emberfigura. Ez a felületmegmunkálásban és anyagszerűségben megmutatkozó igen nagyfokú homogenitás ugyancsak új vonása Nagy István festészetének. Bár korábban is alapvetően keményen dolgozik a pasztellel, mégis változatosabban használja fel a kréta nyújtotta lehetőségeket. A lazúros hatású bedörzsölésektől kezdve a pasztózusan vastag kontúrozásig terjedő skála minden fokával él. Az alkalmazás mikéntjét pedig a művészi elgondoláson túl egy kissé a naturális anyagszerűség szempontjai is befolyásolták. Ez az újabb, rajzolva festett, vonalas faktúra egyes művein a szőnyegszerű dekorativitás felé mutat, de a képek többségénél a faktúra több mint dekoratív sajátosság. Nagy István érzelmi tobzódásának, festői türelmetlenségének, lelki feszültségé-38