Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Tóth Antal: Nagy István úgynevezett "Bakony korszaka"
A felsorolt adatok, a hiányok ellenére is, azon túl, hogy érzékeltetik Nagy István életének szinte űzött mozgalmasságát, valószínűsítik azt, hogy festőnk már az évtized első felében megismerkedik a Bakonnyal. Hitelt érdemlően informálnak arról, hogy csak az első erdélyi útja, majd az elsőt követő további hazalátogatásai után tölt ott hosszabb időt, s ekkor kerülnek ki keze alól a „jellegzetes” bakonyi képek. Ez pedig azt jelenti, hogy helytelen az az álláspont, amelyik lineárisan Alföld-Bakony-Erdély helyszínsor és időrend szerint tagolja Nagy István életútját és művészetét a huszas években. A Bakonyi és Erdélyi korszak szorosabban kapcsolódik össze: szinte egyidőben indul, egyszerre bontakozik ki s — hozzátesszük, bár nem vitatott —, főképpen a tájképekben teljesedik ki. A periódust nyitó év pedig 1926. Nagy István eme „Bakony-Erdély korszakában” beálló szemléleti változás lényegét illetően magunk is azt mondhatjuk, mint az előbb elhangzott idézet, amely szerint Nagy István eltávolodik a „naturalizmustól.” Nagy István szemléletmódját egész tevékenysége folyamán jellemzi, hogy mindig elég közelről, mégis kellő távolságból szemléli a természetet. Ez a távolság válik szembetűnővé az ebben a korszakban alkotott művein. Dacára annak, hogy nem hagy fel korábbi festői gyakorlatával: a természet előtt, a látványtól megindíttatva fest, megváltoztatja, növeli a látvány-élmény képpé történő átfogalmazásában az elvonatkoztatás mértékét. Ezzel párhuzamosan komor festői indulatait, „sűrűvérű nyugtalanságát”16 a magába fojtás helyett szabadon hagyja érvényesülni, kifejezésre jutni képein. A változások a kompozíció, a térszemlélet és kolorit terén valamint a monumentalitás, dekorativitás és végül a figurativitás kérdéseiben mérhetők fel legtisztábban. Nagy István nagyszerű komponáló készségével, amelynek princípiuma a látott, kiválasztott téma összefogása és tőmondatnyi lényegbe sűrítése, igazán eredeti megoldásokat ebben a korszakban teremt. Akár egy vérbeli naturalista, ő is kivágja a látvány egy részletét. De csak látszólag, mert ezek a kivágások nem esetlegesek, nem véletlenszerűek, hanem nagyon is mérlegeltek. Robbanásig feszített dinamikájuk ellenére is végtelenül szilárd, minden ízükben átgondolt kompozíciók. Ezt a szilárdságot azzal is erősíti, hogy a téri mélyülés fokát csökkenti: képi motívumait az első- és középtér mélységében helyezi el; a háttért, mint további dimenziós 37
