Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Miről vallanak az anyakönyvek?
A múlt század utolsó harmadától kezdve — eddig tudjuk néprajzi gyűjtéssel visszafelé követni a madarasi szokásokat — elsősorban az októberi esküvő dívott. „Ekkor már a dologidő elmúlt, meg a borok is leforrtak, hát jöhetett a lagzi” — mondogatják az öregek. A mi anyagunkból viszont az tűnik ki, hogy októberben ugyan elkezdődött a lakodalmak ideje, de zömük novemberre húzódott át. Arra gyanakszunk, hogy a gyér lakosság és a viszonylag kevesebb állatállomány miatt csak később fejeződtek be az őszi munkák. Mindenesetre tény, hogy november messze vezet a házasságkötések számát illetően. Két feltűnő kivételt találunk: 1794. és 1799. novemberében egyetlen egy esküvőt sem tartottak. Hogy ennek mi lehetett az oka, nem derül ki a rendelkezésünkre álló adatokból. November mellett a január, tehát a farsang jelentette az esküvők idejét. Ügy tűnik, hogy elsősorban az egyházi előírások határozták meg az időt, a gazdasági tényezők csak másodlagos, bár nem lebecsülhető szerepet játszottak.171 Az esküvők napok szerinti megoszlása a következő: Kedd: 309 Péntek : 25 Hétfő: 188 Vasárnap: 25 Szerda : 63 Szombat : 14 Csütörtök : 28 A lakodalom napjának megválasztásakor tehát ügyeltek arra, hogy a készülődés ne essen a vasárnapi munkatilalomba, a misét se mulasszák el miatta, de a pénteki böjtöt se szegjék meg az eszem-iszommal.172 A környékünkön végzett néprajzi gyűjtések szerint a múlt század végén, de még a jelenlegi elején is október maradt a házasságkötés hagyományos ideje. Egy-egy napon 6—8 esküvőt is tartottak a vizsgált időszakban. 1794-ben pedig — amikor novemberi esküvő egy sincs — október 18-án, egyetlen napon, tizenkét pár kelt egybe. Az özvegyek egymással kötött házasságánál nincsen ilyen szigorú rend. Ők sem a hónapra, sem a napra nincsenek ennyire tekintettel. Az egybekelést is bizonyára csak szűk családi körben ünnepelték meg. A házasságoknál azt is meg kell jegyeznünk, hogy ha egy özvegyasszony újólag férjhez ment, gyakran — de nem mindig és következetesen — az elhalt férj vezetéknevét írták a nő keresztneve elé. Hosszas utánkeresést jelent, hogy felderítsük: a beírt ve-47
