Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Az őskortól a török korig

nak, Faber Lőrincet bizonyára Mester Lőrincnek, vagy Lőrinc mes­ternek hívták egymás között a népek és csak az oklevél írója for­dította le latinra nevüket. Sartor György is Szabónak írta a nevét, vagy a mestersége volt az. Egyszóval a falu lakossága a török idők előtt színmagyar volt. Madaras történetét az 1450 utáni évektől kezdve csak hézago­sán tudjuk nyomon követni. Láttuk, hogy a Hunyadi birtokok első részleteit a család megalapítója, a törökverő Hunyadi János sze­rezte. Halála után özvegyére, Szilágyi Erzsébetre maradtak, majd fiára Mátyás királyra háramlottak, aki azután a hatalmas birtok­testet 1464-ben rokonának dengelegi Pongrác János erdélyi vajdá­nak adományozta.30 A vajda jól ismerte a környéket, hiszen már 1462-ben a király a fekete sereggel, a török folytonos becsapása­inak meghiúsítására a déli végekre küldte. A következő két évben maga a király is huzamosabban tartózkodott Bács megyében, sőt boszniai győzelme után is ide tért vissza. Hihetőleg Pongrác János­nak ebben a hadjáratban szerzett érdemeit jutalmazta a király, amikor Budára hazatérve 1464. szeptember 7-én neki adományozta a környék helységeit.40 Ám Pongrác 1476-ban, éppen Mátyás lako­dalmán halt meg s így a birtokok visszaszálltak a királyra.41 Mátyás törvényes gyermek nélkül halt meg s ezért II. Ulász­lóra háramlottak a környező falvak és városok, aki azokat 1501-ben Corvin Jánosnak, Mátyás természetes fiának adományozta némi kárpótlásul a királyi korona elvesztéséért.42 Az erről szóló okmány nem említi ugyan névszerint a birtokokat, de azért aligha kétséges, hogy Madaras most Corvin János tulajdonába került. Ezt onnan is tudjuk, mert Corvin János közvetlenül halála előtt 1504-ben ked­venc hívének Török Imrének adományozta Szabadka várát és a környező falvakat, köztük Madarász helységet.43 A ma is ismert Ma­darász puszta (Madarastól keletre) nem volt soha lakott település a középkorban, az oklevél kiállítója egyszerűen elírta a nevet. Ügy látszik Pongrác János leánya Katalin, Újlaki Lőrinc neje, nem akart belenyugodni édesapja falvainak elvesztésébe, mert 1518-ban óvást emelt Török Imre és fiai ellen, hogy Szabadka és Madaras városokat ne merjék eltulajdonítani, se a király azokat el ne adományozza.44 A környék életében az 1514-es parasztháború eseményei nagy szerepet játszottak. A kereszteshad meghirdetése után Bács és Bod­rog megyében tetemes számú paraszthad gyűlt össze. Fegyverze­tük bot, csép, kasza, vasvilla volt, puskával és karddal csak keve­sen rendelkeztek. A nemességet megrémítette az egybegyülekezett 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom