Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Az őskortól a török korig

és felfegyverkezett parasztság nagy száma s kezdték — az idénymunkára való hivatkozással — visszatartani jobbágyaikat. Május végén pedig felfüggesztették a kereszteshadjáratot. A sorsával elégedetlen parasztság válaszul urai ellen fordult. Frangepán Gergely kalocsai érsek ugyan kísérletet tett a Hájszentlőrincen és Bács környékén egybesereglett kereszteshadak feloszlatására, csakhogy akkor már minden intézkedés hasztalannak bizonyult és a megyék sem tudták a felkelt népet megfékezni.

Az eseményeket Verancsics Antal korabeli magyar nyelvű naplójából ismerjük. Tőle tudjuk, hogy Dózsa György egyik legképzettebb és leghűbb emberét, Mészáros Lőrinc ceglédi papot küldte a Bácskába, hogy az itteni keresztesekkel egyesüljön. A mintegy 3000 főnyi sereg katonai vezetője Nagy Antal volt. Verancsics kéziratának lapjai között, egy tenyérnyi cédulán, ezt a betoldásra szánt szöveget olvashatni: „Ötödik keresztes hadnagy támada Nagy Antal, ki mind az égisz Bodrog vármegyét, Bács vármegyét feldúla, ígeté, valahol nemes háza vala, sok vitézlő népet ölete, karóra vonata nagy sok nemes embereket, sok dúlás, fosztás után--..”45 A bácsi és bodrogi jobbágyság nagy része szintén csatlakozott Dózsa csapataihoz, a nemesség pedig Bács várába zárkózott. Mészáros Lőrinc és Nagy Antal Bács vára alól június folyamán Szegednek vette útját és ott, Dózsa főhadával egyesülve, a temesi részekre távozott.46

Kevéssel ezután egy másik paraszt csapat, bizonyos Borbás nevű pap vezetésével, átkelt a Szerémségbői a bácskai részekre s tovább folytatta a nemesek, valamint azok javainak pusztítását. A bácskai nemesek védekezni képtelenek lévén, a nándorfehérvári őrséghez és a szerémségi szerbekhez fordultak segítségért, akik azután egyesült erővel Borbás hadát Hájszentlőrincbe szorították, majd a várost felgyújtották. „Hol csak az Isten mondhatná számát meni ezer lelket ölínek, kiket szénnel megégettnek. ” Magát Borbás papot pedig égő öltözetben dobták le a templom tornyából. Az emberveszteség nem lehetett csekély, mert Verancsics megjegyzi, hogy Bodrog vármegyében „az szegínség, ki filtiben, ki pedig szabad akarat szerént mind keresztessí lőtt vala.”47

Miután Dózsa György hadait a temesi részeken szétverték, Bornemisza János a királyi seregek egy részével a Tisza-Duna közére jött át s a szintén vele lévő Török Imre és Paksi Mihály nándorfehérvári bánokkal, valamint a szerb haddal Madarasnál táboroztak, majd „nagy dobjaveréssel” haza tértek.48 A sok ezer katona bizonyára alaposan letarolta a környéket, de a nyomukban járó pusztítást, okmányok hiányában, nem tudjuk nyomon követni.

13