Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

György a 2. (16 %), Mihály 4. (10 %), János 5. (8 %), Ferenc 6. (4 %). A XVIII. században a tömbösödési jelenség másutt is megfigyelhető. Hajdú Mihály Patak és Dejtár községek 1770—1784 közötti évek anyakönyvi adatait feldolgozva úgy látja, hogy a fenti nevekhez kötődik az esetek 53,6 %-a.19 Büky Béla az 1895—99 közötti évekre és Budapestre vonatkozóan a József (7,5 %), István (4,4 %), Ferenc (4,2%), János (4,1%) zárt sorrendet állapítja meg, ugyanekkor (1896) Baján a János (15,7%), József (14,0%), Antal (7,0%), István (7,0%), Ferenc (5,2 %) és György (5,2 %) a leggyakoribb nevek. Az Antal gyakoriságát Baja városában ugyancsak vallási indítékok magyarázhatják. A ferences barátok alapította plébánia védőszentje szent Antal, akinek névnapján tartották a népes helyi búcsút. Ezt főleg a helybeli bunyevácok és a környező falvak — Bácsbokod, Bácsborsód, Gara, Szentistván, Katymár stb. — lakosai látogatták- E napon adták át a rendház lakóinak bor és bárány ajándékukat. Az utóbbi jelentős mennyiségéről tanúskodik az a hatalmas csonthalmaz, amelyet az ásatások a plébánia kertjében tártak fel.

János, István, József, Ferenc tömegnév jellegüket éppen az elmúlt évtizedben veszítették el: 1959-ben még a névadók 46,5, 1970-ben azonban már csak 24,9 százalékát vonzották együttesen, meggyőzően példázva a hagyomány gyengülő erejét.

A névöröklődés

Amikor utóneveinkben a hagyomány jelenségeit keressük, magától értetődő természetességgel jutunk el a névöröklődés szempontjához. Ma ez jelzi leginkább a hagyomány jelenlétét névadásunkban, s utal ugyanakkor az újszerűség fokozatos erősödésére is. Alábbi táblázatunk szakaszonként mutatja az anyák, illetve az apák nevének öröklődési százalékait:

1959

1962

1966

1970

Női nevek

27,2

23,4

17,9

13,6

Férfi nevek

46,3

47,5

41,6

37.3

A táblázat azt tanúsítja, hogy a női nevek egyre ritkábban öröklődnek, míg a férfineveknek jó harmada száll apáról fiúra. Ez a jelenség határozott párhuzamot mutat a már fentebb tárgyalt egyéb tényezőkkel: a névállomány változásának ütemével, a teljes névtartományból felhasznált nevek számával, a leggyakoribbak megterheltségének mértékével. Mindenütt — a most vizsgált jelenségnél is — a?t tapasztaljuk, hogy a férfinevek a nők neveinél konzerva2

17