Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

lőnknek három testvére halt meg két hét alatt ebben a betegségben. Házilag kezelték, nádcsövön Misidort fújtak a torkába. Ezt a boltban vásárolták. (Misider = ammonium clorat).

Akinek összenőtt a szemöldöke, azt mondták, hogy boszorkány. „Szóbeszédbe előgyütt, hogy ez vagy az boszorkány, de hogy igaz vót-e vagy nem, nem tudom. Megrontja aztat, mikor akar menni esküvőre, mer esküvő reggel ezeknél baba vót bedobva, meg rossz bab meg kukorica. De hogy ez mirű vót jó, vagy ki csinyáta, csak hallotta egyik a másikátú.”

Fogorvoshoz nem jártak, a rossz fogakat a borbély húzta ki. „Ha fájt, elmentek a borbélyhó, az kihúzta. Én is odamentem. Háromszó körülhúzott a hombár körű, mire kivette. Hát má utóbb oda kikerültünk (az udvarra). Sose mentem többet, azt mondtam, ha meghalok se megyek többet. Nem érzékenyítette el, húzta, amíg az a valaki kiállta. Akkó borbély kínozta a foghúzást.”

A menyecskék, míg nem volt gyerek, el-el jártak táncolni a kocsmába. Azok is az udvaron várták, hogy a férjük behívja táncolni őket. Más is behívhatta, ha előre megbeszélte a férjjel. A barátok táncoltatták meg egymás feleségét.

Az asszony szórakozása a búcsú és a farsang volt. Vagy kocsmában, vagy ismerősöknél jöttek össze ilyenkor. Vasárnaponként az utcára ültek ki a kis padra. A kicsit az anyós vállalta arra az időre, míg az anya nem volt otthon.

Téli estéken volt az asszonyfonó, 8—10 asszony ment össze egy-egy helyre. Anyós és meny együtt mentek, a ringőben vitték a kicsit, s azt az ágy alá dugták be véggel. Ha sírt, megszoptatta, s újra visszatette. Fontak, varrtak, beszélgettek. Az új menyecske itt varrta meg a férje gatyáit.

A dávodi asszonyok fontak, de nem szőttek, csak elvétve. A fonalat takácsokkal szövették meg.

A tréfáskedvű menyecskék néha fölkészültek Lucának, szitát tettek a fejükre, lepedőt terítettek magukra, megnedvesített arcukat liszttel fújták be, krumpliból fogakat csináltak a szájukba, teljesen eltorzították magukat. Tolisöprűvel simogatták a bentiek arcát, ha valaki meglökte őket, fakanállal a kezére ütöttek. Máskor meszelővei meszelte körbe a szobát. Az ilyen maszkás mókáknak nem volt meghatározott napjuk, vagy alkalmuk.

Ádventben rendszeresen jártak minden nap hajnali misére.

Luca napján az első vendéget vánkosra ültették, hogy a tyúkok jól üljenek. Tilos volt a varrás, horgolás, mert azzal bevarrták volna a tyúkok fenekét, s akkor nem tojnak. Sőt, a

36