Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
gazdaasszony megpiszkálta őket, hogy jobban tojjanak. Karácsonyig abroncsból etették, hogy összetartsanak, és egy helyre rakják a tojásokat. Ezen a napon nem volt szabad pénzt vagy egyéb értéket a házból kiadni, mert azzal elviszik a hasznot. A lányok 13 cédulára egy-egy férfi nevet írtak, s minden nap egyet a tűzbedobtak. Amilyen név karácsonyra megmaradt, olyan nevű lesz a férjük. Kis tálkákban búzát is vetettek, s az karácsonyig kizöldült. Karácsony estére a termőághoz hasonló, de kisebb gömbölyű fát készítettek. Tettek rá téli ződet, fügét, aszaltszilvát, aszaltalmát, mézesbábostól vásárolt mézestésztát, diót, szentjánoskenyeret, és aranyporral aranyozták. Az asztal fölé a mestergerendára akasztották. Kifújt tojáshéjból papírral galambot csináltak, ugyancsak a gerendára akasztották egy zsinórral, aminek a másik végét az ajtóhoz kötötték. Ha kinyitották, a galamb leszállt, ha becsukták, felemelkedett. A tojáshéjba homokot tettek, hogy súlyosabb legyen, a fejét kovászból készítették el. Voltak „olyan szegény kóduslányok”, azok csináltak kis bárányokat, egy-két tojást kaptak érte. A bárányok agyag testűek, pálcika lábúak, vattabundájúak voltak. Ezeket a búza közé állították legelni.6 Éjféli misére mindenki elment, de volt hajnali mise is, meg a pásztorok miséje, aztán nyolc és tíz órakor is. 1925-ben kerültek apácák Dávodra, „akkó azok közhírré tették a Mikulást, hogyha kirakják a cipőket, mi lesz benne. Azelőtt azt sem tudtuk, mi az a Mikulás.” Akkoriban kezdték a fenyőfa állítást is, és azt, hogy a Jézuska hozza az ajándékokkal együtt. Ekkor már cukorkákat is vettek, de nagyobb ajándékozás nem volt szokásban. Karácsony este előbb fokhagymát ettek mézzel, aztán diót és almát mézzel. Vacsorára halat. Éjszakára szalmát terítettek a szoba padlójára s azon aludt az egész család. A sok vászonneműt lúgzóban mosták. Este leszappanozták, másnap lúgozták, aztán télen a kútnál, nyáron a Dunán (csatornán) mosófával kicsapkodták. A vászonruhát nagy mángorlókkal, a törölközőket, kendőruhákat kis mángorlókkal simították. A vasaló olyan volt, hogy tüzes vasat kellett beletenni. Ezt váltotta fel a 30-as években a szenesvasaló, de a kis mángorlókat az utóbbi években is használták az idősebb asszonyok. A nagycsalád évekig élt együtt. Ha nagyon sokan voltak a háznál, előbb az idősebbek költöztek el. Ha meghaltak a szülők, a közösség szétesett, önálló élet kezdéséhez az éveken át őrzött 37